Tudásmenedzsment idiótáknak



Vajon miről lehet megismerni egy gondolat igazi híveit? Hát például arról, hogy élik is azt, amiről beszélnek vagy írnak: példát mutatnak, azaz vizet isznak, ha vizet prédikálnak, és bort, ha bort.

A tudásmenedzsment nagyrészt arról szól, miképpen lehet a tudást minél több ember számára hozzáférhetővé és felhasználhatóvá tenni. A tudásmenedzsment prófétájának éppen ezért kutya kötelessége világosnak és érthetőnek lenni, amennyire csak a tárgya megengedi.

Mi riaszthatna el valakit jobban a tudásmenedzsmenttől egy nehezen olvasható, fárasztó, idegen szavakkal és nyakatekert fejtegetésekkel megtűzdelt könyvnél? És mi használhatna többet egy olyan kötetnél, amit végigolvasva felkiáltunk: hoppá, tanultam valami hasznosat, nosza, lássunk hozzá!

Nos, Melissie Clemmons Rumizen könyve az utóbbi kategóriába tartozik. Az Idiot's Guide sorozatban jelent meg, de ez ne tévesszen meg senkit. A szerzője komoly ember, PhD. fokozata van, és a hátsó borítón található életrajza szerint a Buckman Laboratories vezető munkatársa, az ottani tudásmenedzsment rendszer gondozója, és érdekes tudásmenedzsment-honlap gazdája. Aki nem hiszi, nézzen utána az interneten.

Rumizen kiindulópontja az, hogy minden elmélet annyit ér, amennyi megvalósul belőle. Könyve ezért a gyakorlati feladatokra koncentrál: egy jó szakácskönyvet követve akkor is tudsz fogyasztható paprikás csirkét készíteni, ha egyébként nem sokat konyítasz a fazékban végbemenő folyamatok kémiájához. A szerző megcélzott olvasója gyakorlati ember, talán egy vállalat humánpolitikai részlegén dolgozik, vagy kutat valahol egy intézetben. A könyvet egy esős vasárnap végig lehet olvasni, akár a telken is, ahol nincs kéznél az idegen szavak szótára.

Rumizen szerint a tudásuk menedzselésével foglalkozó szervezetek praktikus problémákkal néznek szembe, amelyekre működő megoldásokat keresnek: hogyan lehet a tudást megszerezni, rögzíteni, fejleszteni, megosztani, távoli helyekre eljuttatni, megóvni. Nincs olyan vezető, aki ne találkozna nap mint nap ilyen feladatokkal, legfeljebb nem tudja, hogy éppen egy tipikus tudásmenedzsment problémán töri a fejét. A könyv mindvégig azt sugallja, hogy a tudásmenedzsment és az egyéb mindennapos tevékenységek között nem éles a határvonal. Egy csomó dolognak, amit éppen csinálunk, van tudásmenedzsment vetülete - talán nem is jó, ha különálló "tudásmenedzsment projektekben" gondolkodunk.

Elmélet persze ebben a könyvben is van, ha nem is sok. Az első részben ott sorakoznak a nagyok: Drucker, Sveiby, Polányi, Nonaka és még néhányan. Rumizen pár oldalt szán nekik és mindig megáll annál a pontnál, ahol a végeláthatatlan viták következnek például arról, hogy pontosan hol is van a határvonal az információ és a tudás között, vagy milyen részekre bontható az intellektuális tőke, esetleg mi az "ügyféltőke" pontos definíciója. Aki szakdolgozatot ír, ne adj' isten Ph.D. fokozatra pályázik, annak ez bizony kevés: legjobb, ha eredetiben elolvassa az idézet műveket.

.

Olvasta már?



Tudja?

Vizes-vb költségszámláló*


* a közbeszerzési hirdetmények alapján ennyit már biztosan elköltöttünk a 25 milliárdosra tervezett rendezvényre

.
hirdetés
Sokkal jobb orvosi ellátást kaphatnának a magyar munkavállalók
Mitől emelkedhetnek a KGFB-díjak

A kgfb esetén az autósok többségében elégedettek a biztosítók szolgáltatásaival. Most azonban felmerült a módosítási igénye, ami gondot okozhat.

.
hirdetés
elrejt
 
.