Tudásmenedzsment idiótáknak



Vajon miről lehet megismerni egy gondolat igazi híveit? Hát például arról, hogy élik is azt, amiről beszélnek vagy írnak: példát mutatnak, azaz vizet isznak, ha vizet prédikálnak, és bort, ha bort.

A tudásmenedzsment nagyrészt arról szól, miképpen lehet a tudást minél több ember számára hozzáférhetővé és felhasználhatóvá tenni. A tudásmenedzsment prófétájának éppen ezért kutya kötelessége világosnak és érthetőnek lenni, amennyire csak a tárgya megengedi.

Mi riaszthatna el valakit jobban a tudásmenedzsmenttől egy nehezen olvasható, fárasztó, idegen szavakkal és nyakatekert fejtegetésekkel megtűzdelt könyvnél? És mi használhatna többet egy olyan kötetnél, amit végigolvasva felkiáltunk: hoppá, tanultam valami hasznosat, nosza, lássunk hozzá!

Nos, Melissie Clemmons Rumizen könyve az utóbbi kategóriába tartozik. Az Idiot's Guide sorozatban jelent meg, de ez ne tévesszen meg senkit. A szerzője komoly ember, PhD. fokozata van, és a hátsó borítón található életrajza szerint a Buckman Laboratories vezető munkatársa, az ottani tudásmenedzsment rendszer gondozója, és érdekes tudásmenedzsment-honlap gazdája. Aki nem hiszi, nézzen utána az interneten.

Rumizen kiindulópontja az, hogy minden elmélet annyit ér, amennyi megvalósul belőle. Könyve ezért a gyakorlati feladatokra koncentrál: egy jó szakácskönyvet követve akkor is tudsz fogyasztható paprikás csirkét készíteni, ha egyébként nem sokat konyítasz a fazékban végbemenő folyamatok kémiájához. A szerző megcélzott olvasója gyakorlati ember, talán egy vállalat humánpolitikai részlegén dolgozik, vagy kutat valahol egy intézetben. A könyvet egy esős vasárnap végig lehet olvasni, akár a telken is, ahol nincs kéznél az idegen szavak szótára.

Rumizen szerint a tudásuk menedzselésével foglalkozó szervezetek praktikus problémákkal néznek szembe, amelyekre működő megoldásokat keresnek: hogyan lehet a tudást megszerezni, rögzíteni, fejleszteni, megosztani, távoli helyekre eljuttatni, megóvni. Nincs olyan vezető, aki ne találkozna nap mint nap ilyen feladatokkal, legfeljebb nem tudja, hogy éppen egy tipikus tudásmenedzsment problémán töri a fejét. A könyv mindvégig azt sugallja, hogy a tudásmenedzsment és az egyéb mindennapos tevékenységek között nem éles a határvonal. Egy csomó dolognak, amit éppen csinálunk, van tudásmenedzsment vetülete - talán nem is jó, ha különálló "tudásmenedzsment projektekben" gondolkodunk.

Elmélet persze ebben a könyvben is van, ha nem is sok. Az első részben ott sorakoznak a nagyok: Drucker, Sveiby, Polányi, Nonaka és még néhányan. Rumizen pár oldalt szán nekik és mindig megáll annál a pontnál, ahol a végeláthatatlan viták következnek például arról, hogy pontosan hol is van a határvonal az információ és a tudás között, vagy milyen részekre bontható az intellektuális tőke, esetleg mi az "ügyféltőke" pontos definíciója. Aki szakdolgozatot ír, ne adj' isten Ph.D. fokozatra pályázik, annak ez bizony kevés: legjobb, ha eredetiben elolvassa az idézet műveket.

.

Olvasta már?



hirdetés
Hihetetlen vágta volt az amerikai tőzsdéken? Mi jön majd ezután!Hihetetlen vágta volt az amerikai tőzsdéken? Mi jön majd ezután!

Az amerikai piacok csütörtökön az ősz legnagyobb esésével kezdett, de a zárásra mind a Dow, mind az S&P 500 rekordszinten zárt. Csütörtökön éjszaka újabb pozitívum derült ki, ami komoly lökést adhat a tőzsdéknek.

.
hirdetés
elrejt
 
.