Alapbéren felül
Jelen írásunkban a személyi alapbéren felüli bérelemek és a munkáltató által a munkavállalók részére a személyi alapbéren felül adható anyagi juttatások egyes formáit és az azokra vonatkozó speciális szabályokat ismertetjük.
Jelen írásunkban a személyi alapbéren felüli bérelemek és a munkáltató által a munkavállalók részére a személyi alapbéren felül adható anyagi juttatások egyes formáit és az
azokra vonatkozó speciális szabályokat ismertetjük.
Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény értelmében a munkavállalónak munkaviszonya alapján a munkáltatótól munkabér jár, az ettől eltérő megállapodás érvénytelen. A munkabért, a
felek eltérő megállapodása hiányában, a tárgyhónapot követő hónap 10. napjáig kell kifizetni. A személyi alapbér és az egyéb bérelemek, illetve juttatások között az alapvető különbség, hogy a
személyi alapbér a munkaszerződés kötelező tartalmi eleme, az egyéb jogcímen történő kifizetések munkaszerződésbe foglalása azonban nem kötelező és az alább részletezett okok miatt nem is
célszerű. Különbség továbbá, hogy a személyi alapbért mindig időbérben kell meghatározni, míg az ahhoz kapcsolódó, esetleg azt kiegészítő bérezési formák, illetve juttatások általában
teljesítményfüggők.
A munkaszerződés kétoldalú jogügylet, ezért annak módosítására is csak a két fél együttesen jogosult. A munkáltató szempontjából tehát nem célszerű a munkabéren felüli bérelemek, illetve
juttatásokhoz való jogosultság munkaszerződésbe foglalása, mivel ebben az esetben a munkavállaló a munkaviszony teljes fennállása alatt igényt tarthat ezekre a juttatásokra, és a munkáltató a
juttatások feltételeit akkor sem módosíthatja egyoldalúan, ha időközben gazdasági viszonyai jelentően megváltoztak.
Valamennyi pénzbeli és természetbeli juttatásra vonatkozik azonban a Munka Törvénykönyvének azon általános szabálya, hogy az egyenlő, illetve egyenlő értékűként elismert munka díjazásának
meghatározása során tilos a munkavállalók között indokolatlan megkülönböztetést tenni. A munka egyenlő értékének megállapításánál különösen az elvégzett munka természetét, minőségét, mennyiségét,
a munkakörülményeket, a szükséges szakképzettséget, fizikai vagy szellemi erőfeszítést, tapasztalatot, illetve felelősséget mindenképpen figyelembe kell venni.
Az egyes személyi alapbéren felüli juttatások meghatározásakor, illetve odaítélésekor a munkáltatónak különböző mértékű a mérlegelési szabadsága, de a munkavállalók közötti indokolatlan, illetve
hátrányos megkülönböztetés tilalmára vonatkozó szabályt nem szegheti meg.














