Adóemelés nélkül nincs gazdasági stabilizáció

A kialakult gazdasági helyzetben az adócsökkentések útja járhatatlan, megszorító intézkedésekre mindenképpen szükség van, a stabilizációs programban pedig a bevételek növelése helyett a kiadások csökkentésére kell koncentrálni. Az mfor.hu Heti Hármas sorozatának különkiadása Barcza Györgyöt, Csaba Lászlót és Petschnig Mária Zitát kérdezte az adóemelésekről.

Menedzsment Fórum: - Az elmúlt napokban ismét napvilágot láttak olyan vélemények, hogy megszorítások nélkül, adócsökkentésre épülő gazdaságpolitikával is rendezni lehetne a gazdaság helyzetét. Mennyire tartja reálisnak ezt az elképzelést, figyelembe véve a jelenlegi, reformokért kiáltó állapotokat?

Barcza György, az ING vezető közgazdásza:

- "Közgazdaságilag szerencsésebb lett volna, ha a megszorító intézkedések jobban a kiadási oldal csökkentésére, és kevésbé a bevétel növelésére fektetnék a hangsúlyt. Az adóemeléseket rövid távon nem lehet megkerülni: 1000 milliárd forint megtakarítás rövid távú eléréséhez nincs más lehetőség, mint az azonnali és jelentős adóemelés, de a mértéket lehetett volna finomhangolni. Ha az állam a költekezést mérsékelné, még nem jelentené azt, hogy azonnal adócsökkentésekbe lehetne bocsátkozni, de a gazdaságra leginkább kártékony intézkedéseket mérsékelni lehetett volna. Így például kisebb mértékű tb-járulék emelésre kerülhetett volna sor, vagy egyáltalán nem kellett volna a tb-rendszerhez hozzányúlni.

Megoldások: bérek befagyasztása, tandíj-csekk

A kiadási oldalon csökkentést lehetne elérni például a tandíj bevezetése mellett az oktatási intézmények támogatásának radikális átalakításával. Az intézmények dotációjának közel teljes megszüntetését kiválthatta volna a tandíj-csekk, amit a hallgató használhatott volna fel valamely felsőoktatási intézményben. Így valóban piaci alapra került volna a felsőoktatás, és a hallgatói döntések határoznák meg, mely intézmény versenyképes, és melyik nem. A közszférában a bérek befagyasztásával szintén jelentős megtakarítás érhető el.

A valódi reformokat megakadályozza, hogy a Parlamentben ülők között akadnak orvosok, tanárok és jogászok is, akiknek az érdekei ellentétesek azzal, hogy a jelenlegi, biztos megélhetési rendszereket megváltoztassák. A problémák gyökerét jelenti, hogy olyannyira összefonódtak az állam és az általa fenntartott intézmények, hogy az igazán fontos szereplők (például a tanulók és a betegek) érdekei harmadlagos tényezővé váltak.

Csomag nélkül gazdasági válság fenyeget

Ilyen helyzetek átalakításához radikálisi és gyors intézkedések szükségesek, amelyhez viszont nem elegendő a hagyományos, lobbi erők-népszerűség-gazdasági érdek háromszögében mozgó átlagpolitikus. Őket nevezi a történelem államférfinak, ők képesek ezeken a rövid távú, az éppen uralmon lévő generáció érdekeltségein felülemelkedni és áldozatot hozni azért, hogy a következő generációk jövője már valóban a nyugat-európai színvonalat érhesse el.

A megszorítások visszavonása még nem okozna pénzügyi válságot, de annak határára sodorná a gazdaságot. Magyarország a közép-európai országok többségével ellentétben még nem élt át komoly válságot: az Antall-, Bokros-, Járai- és Draskovics-csomagok miatt elkerültük ezt az elmúlt 15 évben. El kell mondani a közvéleménynek, hogy a megszorítás a kisebbik rossz. Csomag nélkül gazdasági válságba kerülhetünk, amely évekre visszavetheti a gazdaságot és az 1989-1991 közötti időszak visszaesését hozhatja.

A jelen kényszere természetesen nem menti fel a felelősség alól a korábbi kormányokat, amelyek felelőtlen osztogatással elhitették az emberekkel, hogy munka és megtakarítás nélkül is lehet jobban élni. Egy esetleges új hatalom sem tudná megkerülni a megszorító intézkedéseket, csak akkor nem Gyurcsány-csomagnak, hanem valami másnak hívnák a stabilizációs programot. Ha még csökkennének is az adókulcsok, mindenképpen adóbevétel-növelésre lenne szükség.

Bíróság elé az adócsalókkal!

Magyarországon az adóelkerülés ipari méreteket ölt, mondhatni nemzeti sporttá vált. Az adócsalás ellen szigorúbban kellene fellépni: a svéd és a norvég modellt követhetnénk. Ott letöltendő börtönbüntetés jár az adófizetés elkerüléséért, és nincsenek kiskapuk az adózatlan vagyonok birtokosainak. Ez a kérdés a Gyurcsány-csomagban is szerepel, azonban nem olyan mértékben, mint ahogyan azt a helyzet megkövetelné.

Ki kell mondani, hogy aki az adót nem fizeti meg, az a társadalom többi szereplőjének munkájából él, és függetlenül attól, hogy jogi- vagy természetes személyről, belföldi vagy offshore cégről van-e szó, az adóhatóság és a bíróság előtt felelnie kell tetteiért."