Bitóval államosították
Az mfor.hu Vörös vállalatok című sorozatában ezúttal a Budapesti Híradástechnikai Gépgyár történetét elevenítjük fel. A firma elődjét, a Standard Villamossági Rt.-t 1949 végén egy koncepciós per keretében államosították, melynek végén a volt vezérigazgatót kivégezték…
(Mfor-montázs)
A második világháború előtt a Standard Rt. volt hazánk egyik legjelentősebb híradástechnikai vállalata. A cég termékei egyaránt megtalálhatóak voltak a HM, BM és a Posta eszközei között, de a rádiók és a telefonok közül jutott bőven a lakosságnak is. A vállalat a háborút viszonylag olcsón úszta meg: gépparkjának nagy része épségben maradt, s azokat sem a németek, sem az oroszok nem vitték el.
Halálbüntetés a vezérreA harcok csitultával szinte azonnal megindult a munka az amerikai és angol tulajdonban álló részvénytársaságnál. Mivel az állami és magán megrendelések szép számmal érkeztek, a cég hamar kiheverte a háborús, majd a rekord méretű inflációs sokkot. Jól mutatja energiájukat, hogy az 1948-as esztendőre már szerény hasznot produkáltak.
Az amerikai és angol állam természetesen erélyesen fellépett letartóztatott állampolgárai érdekében. Végül azzal fenyegetőztek, ha nem történik változás az ügyben, zár alá veszik a Magyar Népköztársaság külföldi vagyonát. Talán ennek hatására két esztendő múlva szabadlábra helyezték a képviselőket. Az amerikai fél természetesen abba sem nyugodott bele, hogy kártalanítás nélkül elvegyék tőle a gyárat. A perek és a tárgyalások 1993-ig tartottak: ekkor a magyar állam kielégítette a volt tulajdonosokat.
Ám, mint a többi, magánkézben lévő nagyüzem, a Standard Villamossági Rt. sem kerülhette el sorsát: 1949 decemberében államosították. Az akciót különös kegyetlenséggel szervezte meg az akkori kommunista rezsim: a gyár vezérigazgatója, angol és amerikai képviselői, valamint az akkori Ipari Minisztérium egyik főosztályvezetője - összesen huszonnégy személy - ellen koholt kémkedési és szabotázs vádakkal pert indítottak.
A koncepciós eljárás során olyan kegyetlen lelki és testi pressziót alkalmaztak Geiger Imre volt vezérigazgató ellen, amivel elérték, hogy a szerencsétlen ember a Magyar Rádióban hívta fel volt kollégái figyelmét arra, ne kövessék a példáját. Az eljárás végül igen súlyos ítéletekkel zárult: Geiger Imrére és Radó Zoltánra halál-, míg több társukra több esztendős börtönbüntetést szabtak ki.
Az erőszakos tulajdonváltás miatt az üzem külföldi kapcsolatai teljesen megszakadtak. Egyébként a munkáshatalom a firma nevében is megnyilvánult: 1950-től Beloianisz Híradástechnikai Gyárnak hívták.
Nyugatra is exportáltakA cég legnagyobb megrendelői továbbra is a HM, a BM és a Posta maradtak. Elsősorban rádiókat, adó- és vevőkészülékeket, valamint CB és LB telefonkészülékeket és központokat gyártottak itt, szigorú tervutasításos rendszerben. Új, kevéssé a profilba illő termékek csak 1953-ban jelentek meg a palettán. Erre az időpontra ugyanis kiderült, hogy az erőszakos iparosítás során nem fordítottak kellő figyelmet a közszükségleti cikkekre, így azt valamiképp pótolni kell. A pártközpontban tehát elhatározták, hogy az egyes nagyvállalatok ezentúl könnyűipari dolgokat is vegyenek fel profiljukba. A BHG-nak például a mechanikus és lendkerekes kisautók jutottak...
Ugyanakkor hozzá kell tenni, hogy a vállalat szakemberei jelentős tevékenységet folytattak az első hazai TV-adó beindítása terén. Mi több, idővel az a csoda is megtörtént, hogy a gyár az általa már a háború előtt megalkotott, majd az ötvenes években továbbfejlesztett adókból húsz darabot külföldre, köztük néhány nyugati államba exportálhatott.
Kérjük, vegyen részt az NRC kutatásában, amelynek célja, hogy a honlapok felmérjék látogatóik internet használati jellemzőit, szokásait, véleményét.
Amennyiben véleményével befolyásolni szeretné kedvenc weboldalainak fejlesztési irányvonalát, kérjük töltse ki a kérdőívet. A kérdőív kitöltése 35 percet vesz igénybe.
Segítségét köszönjük.
