Csaba László: reformok helyett rögtönzött pótcselekvés zajlik

Kapkodó a jelenlegi kormányzat gazdaságpolitikája, amely a piacokat is elbizonytalanítja, véli Csaba László közgazdász, egyetemi tanár. Új ösztönző rendszerek talapzatán alapuló szerkezeti reformokkal négy év alatt egyensúlyba hozható a gazdaság - állítja a CEMI jelentése, amelynél a professzor a tanulmány létrejöttét segítő tudományos tanács elnöke volt. Csaba László az mfor.hu olvasóinak értékeli az ország helyzetét és lehetőségeit, immár a kormány Új Egyensúly című programjának ismeretében.

- Az államháztartás tartósan és nagyon deficites, rendszeresen hiánnyal zárnak a társadalombiztosítás alapjai, nyomasztóan növekszik a helyi önkormányzatok és az állami nagyvállalatok adóssága. Az országé pedig, a kamatterhekkel együtt naponta 4 milliárd forinttal hízik. A forint romlása rekordokat döntöget. A politikusok egymásra mutogatnak, így felmerül a kérdés, minek tulajdonítható a krízis?

- A gyökerek a félmúltban keresendők. Engem a mostani helyzet a hetvenes évekre emlékeztet. A gazdaság szerkezetének egyensúlytalansága miatt a növekedés viszonylag magas szintje nem jár együtt a jövedelem bővülésével. Azaz: már megint, még mindig hitelből hiányt termelünk. Az is a hetvenes éveket idézi, hogy sokat emlegetett reformok helyett rögtönzött pótcselekvés zajlik. Látszólag sok az intézkedés, rendkívül csekély eredménnyel. Az erős érdekérvényesítő csoportok ellenállásán akkor is, most is elhal vagy legalábbis halasztódik az államháztartás és a nagy elosztó rendszerek átalakítása. Lényegében a külső piacok finanszíroznak bennünket. Jellemző a kiszolgáltatottságra, hogy múlt héten az államadósságot kezelő központ már nem tudott annyi állampapírt lejegyeztetni, mint szerette volna.

- Küszöbön áll az ország fizetésképtelensége?

- Nem valószínű, hogy uniós tagállamként erre a sorsra jutunk. Az viszont, amit az MNB udvariasan a tőkeelemek átértékeléseként emleget, reális veszély. Tömören ezt tőzsdekrachnak nevezik.

A hetvenes évek elmúltak. Az akkori országelsők - igaz nem önszántukból - csendben elvonultak. Jöttek az újak, a bátrak, ígéretek gazdag tárházával...

Az bebizonyosodott, hogy az ígéreteknek nincs visszatartó ereje a mai politikában. Ismeri a mondást? Az üléspont határozza meg az álláspontokat. Hatalmi pozícióban egyszeriben átértékelődnek a szándékok is. Ám a kényszer nagy úr. Bill Clinton, aki ugyancsak baloldali retorikát hirdetett, nagy gazdasági egyensúlyhiányt örökölt idősebb Bush elnöktől. Nem volt más választása, következetes költségvetési szigorral és reform intézkedésekkel rendbe hozta az országot.

- A két és fél évre meghirdetett 2350 milliárdos kiigazításról már tudunk, hamarosan érezzük is a bőrünkön. Mi van a reformokkal?

- Várunk rájuk. A valódi reformok három tényező szoros együtthatása nélkül elképzelhetetlenek. Kell egy középtávú stratégiai terv, hogy merre menjünk, egy rövid távú intézkedési terv, hogy mit csináljunk, valamint ezek következetes kommunikációja, hogy a piacok végre megnyugodjanak. Zavaró, hogy ehhez képest egyelőre nem is körvonalazódik a középtávú elképzelés. Az intézkedések kapkodásról, sodródásról tanúskodnak.

Mondok példákat: a bejelentett ötéves adócsomag öt hónapot se élt meg, vagy az adócsökkentést kisvártatva adóemelés követ. Gondoljunk csak az áfa, a benzin jövedék adója, vagy az szja alakulására. Legalább ennyi kárt okoz, hogy nincs érdemi kommunikáció a piacokkal. A kiigazításnak becézett megszorítások nyomán érezhetően nőtt a választó polgárok elkeseredése anélkül, hogy a piacok bizalmát visszaszereztük volna. Jellemző, hogy az államháztartás hiányának lefaragását célzó intézkedések bejelentését követően az Európai Bizottság éppúgy, mint a mérvadó hitelértékelők azt mondták: ennyi nem elég.