Hernádiékon keresztül vezet az út a Mol felvásárlásához

Ha elindul a konszolidáció az olajpiacon, a térségben a Mol a legkevésbé védett egy esetleges felvásárlással szemben. Igaz, akár osztrák, akár orosz kérőről is van szó, a házasság nem jöhet létre a Mol menedzsmentjének beleegyezése nélkül. Az mfor.hu annak apropóján elemzi a magyar cég lehetséges jövőjét, hogy az osztrák OMV hétfőn bejelentette: csaknem húsz százalékra növelte részesedését a társaságban.

Ugyan az elmúlt néhány évben fel-felröppent a hír, hogy egyesülne a Mol és az OMV, eddig ezt szakemberek általában csak pletykának tartották. Azonban az osztrák olajcég hétfői bejelentését követően, mely szerint a társaság korábbi tíz százalékos tulajdoni hányadát 18,6 százalékra növelte a magyar vállalatban, immár kézzelfogható közelségbe került egy jövőbeni fúzió. A Mol ugyan deklarálta, hogy saját stratégiája mentén kíván tovább haladni, ám úgy tűnik, ha egy tőkeerős társaság komolyan gondolja a magyar cég megszerzését, akkor utóbbi menedzsmentje hosszú távon vajmi keveset tehet.

Tegyük félre a probléma emocionális kérdéseit ("Miért kell egy nemzeti vállalatnak teljes mértékben külföldi kontroll alá kerülni?", "Miért nem tartott meg benne az állam komolyabb részesedést?"), és vizsgáljuk meg a lehetséges forgatókönyveket közgazdasági szemszögből.

A Mol rövid távon kivédheti az általa ellenségesnek tartott felvásárlást (ahogy most is teszi), ám az ilyen tranzakciók csak a hosszú távú részvényesi érdek mellőzésével valósulhatnak meg. A magyar cég ellenőrzéséért folyó versenyfutásban a Mol saját részvényét "drágán veszi", bár az értékítélet viszonylagos. Többen úgy vélik, a magyar társaság nem ér ennyit jelen pillanatban (bár a tőzsdei adomák szerint egy részvény mindig annyit ér, amennyiért el lehet adni).

Amennyiben végül a cég által felvásárolt - a jelenlegi tervek szerint az alaptőke tíz százalékát kitevő - részvényeket bevonják, akkor éppen a konkurensek tulajdoni hányada növekszik, ami később ismét a függetlenséget veszélyeztetheti.

Mennyire drága a Mol?

A részvények értékelésének egyik fontos mutatója a P/E. A térségbeli olajcégek (OMV, PKN, Lotus) P/E mutatója - a Reuters adatai szerint - 10-11 közötti, és az elmúlt napok szárnyalásáig a Mol is ilyen volt. A 30 ezer forintos részvényárfolyamnak köszönhetően azonban ez jelenleg 15,5 felett található, ami már valóban jelentős diszkontot jelez.

A Mol a leggyengébb láncszem

További problémát jelent, hogy a Mol rengeteg pénzt leköt saját részvényekbe, pedig ezt az összeget a közép-európai régióban még megszerezhető cégekbe történő tulajdonszerzésre is felhasználhatná. Tény, hogy a magyar cég menedzsmentje a saját részvényvásárlást azzal is indokolja, hogy jelenleg nincs olyan akvizíciós célpont, amelyre a likvid állományát fordíthatná.

Ez viszont azt jelenti, hogy a társaság növekedési lehetőségei erősen korlátozottak, tehát végeredményben - egy független időszak után - elkerülhetetlenül felvásárlási célponttá válik. A két érintett céget (illetve akár a lengyel PKN-t) vizsgálva a társaságok nincsenek fúziós kényszerben: elérték ugyanis azt a kritikus tömeget, hogy sem a kutatásban, sem a kiskereskedelemben nem várható lényeges megtakarítás egy esetleges egyesüléstől, állítják részvénypiaci elemzők.

Ha azonban elindul a konszolidáció, egyértelműen a Mol a leggyengébb láncszem. "A PKN részvényeinek 27 százaléka van állami tulajdonban, míg az OMV papírjainak 31,5 százalékát az osztrák vagyonügynökség, 17,6 százalékát pedig az Egyesült Arab Emirátusok birtokolja. A Mol térségi riválisai tehát védettek egy esetleges felvásárlás ellen; ezzel szemben a Molnak nem tulajdonosa a magyar állam, így első ránézésre a magyar olajcég tűnik a leginkább kiszolgáltatottnak" - mondta el korábban a Figyelőnek Pletser Tamás, az Erste Befektetési Zrt. elemzője.

Nem olyan egyszerű a felvásárlás

A Mol helyzete persze jóval bonyolultabb annál, minthogy jön egy befektető és se szó, se beszéd, megszerzi a vállalatot. A tulajdonosok számára létezik ugyanis egy tíz százalékos szavazatlimit, ami azt jelenti, hogy az ennél nagyobb tulajdonrésszel rendelkezők is csak maximum ekkora szavazati joggal bírhatnak. A Mol alapszabályának legutóbbi módosításaikor pedig tovább nehezítették a lehetséges felvásárló dolgát.

Rögzítették ugyanis, hogy 25 százalékos tulajdonrész felett felvásárlási ajánlatot kell tenni a többi részvényes számára. Ennek minimumát a tőkepiaci törvény szabályozza, mely értelmében az előző 180 napos tőzsdei forgalommal súlyozott ár a mérvadó. (Figyelembe véve az elmúlt napok kiugró forgalmát, ez jelenleg 23-24 ezer forint körül van.)

A Mol alapszabálya szerint ugyanakkor csak 75 százalékos részesedés elérésekor nyílik lehetősége arra, hogy a tíz százalékos szavazati korlátozásokat feloldják. Ezentúl a cég igazgatóságának 11 tagjából egyszerre csak hárman hívhatók vissza, vagyis egy új tulajdonos nem cserélhetné le azonnal a táraság menedzsmentjét.

Ráadásul a Mol részvényeinek valamivel több mint 23 százaléka felett a menedzsment rendelkezik, tehát gyakorlatilag további két százaléknyi részvény felvásárlásával a menedzsment bárkit kiszoríthat, hiába vásárolja fel az adott cég esetleg a maradék részvénymennyiséget. Bárkiről is legyen tehát szó, a Mol felvásárlásához a menedzsmenten keresztül vezet az út!