Heti Hármas: Hernádi, Jaksity, Kürti, Molnár, Wolff

2005. szeptember 20. kedd 11:01:00

Információ

A cikkek nyomtatása csak regisztrált felhasználóink számára lehetséges. Amennyiben Ön már regisztrált, lépjen be a szolgáltatás eléréséhez!

Megosztás|

Hernádi Zsolt, Heti Hármas, Jaksity György, Kürti Sándor, Molnár Ferenc, Wolff Vilmos

Az ősz beköszöntével új sorozatot indított el az mfor.hu. Hetente egyszer a legnagyobb, legismertebb, legnevesebb vállalatok első számú vezetőit, illetve a gazdasági döntéshozókat kérjük fel arra, hogy kommentáljanak három aktuális gazdasági mozzanatot, trendet, történést.

A sorozat második hetében három téma - a benzin és a gázolaj áfa tartalmának előrehozott csökkentése, a magyar gazdaság állapota és a tőzsde szárnyalása közötti összefüggés, politika és üzletkötés - kapcsán kértük ki öt vezető menedzser véleményét. Aki válaszol: Hernádi Zsolt, a MOL Rt. elnöke, Jaksity György, a Concorde Értékpapír Rt. ügyvezető igazgatója, Kürti Sándor, a KÜRT Computer Rendszerház Rt. elnök-vezérigazgatója, Molnár Ferenc, a British Airways magyarországi igazgatója és Wolff Vilmos, az ALSTOM-Power Hungária Rt. vezérigazgatója.

1. Az üzemanyag rekordszintű árának letörése érdekében a Parlament elé került a benzin és a gázolaj áfa-tartalmának előrehozott csökkentése. Megítélése szerint ez megfelelő válasz-e az olaj árának világméretű emelkedésére, vagy kínálkozna más lehetőség is a helyzet konszolidálására?

Hernádi Zsolt, a MOL Rt. elnöke:
Az üzemanyag ára nincs rekordszinten. A rekord 2001 májusában volt, amikor - a mostaninál ugyan alacsonyabb - nemzetközi olajár egy sokkal gyengébb forinttal párosult. Akkor a forint- dollár árfolyam 300 felett volt, mostanában gyakran 200 alatt van.

Az elmúlt négy évben az üzemanyag ára az inflációnál kisebb mértékben emelkedett, a 2001 májusi 250 forint/liter mai értéken 306 forint/liter lenne. Az elmúlt négy évben a lakossági jövedelmek szerencsére az inflációnál jóval gyorsabban emelkedtek, és mivel a benzin reálértékben olcsóbb lett, ma egy átlagbért kereső magyar mintegy másfélszer annyi üzemanyagot tud keresetéből vásárolni, mint 2001-ben.

Nincs szükség tehát sem pánikkeltésre, sem a piacgazdaság szabályainak megkérdőjelezésére. A piac már elkezdett reagálni az emelkedő árakra: jelentős beruházások vannak mind az olajtermelés, mind az olajfinomítás terén, a keresleti oldalon pedig a fogyasztók hatékonyabban, takarékosabban használják az energiát.

A 2004-ben a sokéves átlagnál sokkal dinamikusabb világgazdasági növekedés lelassulása is megfigyelhető, ez természetesen az olajkereslet növekedését is visszaveti. A kereslet és a kínálat alkalmazkodása tehát egy természetes folyamaton keresztül vezet az árak korrekciójához, a kereslet azonban olyan mértékben ugrott meg Ázsiában, hogy a '90-es évek olcsó olaja valószínűleg soha nem tér vissza.

Az adócsökkenés hasznos és üdvözlendő, feltéve, hogy az államháztartás kiadási oldalán ennek meg van a fedezete, és nem a költségvetés hiányát növeli tovább. Kétségtelen, hogy Magyarországon tömeges benzinturizmus van, különösen a keleti határon. Az alacsonyabb adó segíthet itthon tartani a fogyasztást, ezzel részben kompenzálja a kieső adóbevételt.

Jaksity György, a Concorde Értékpapír Rt. ügyvezető igazgatója:

Az olajár alakulás kezelésére nem ez a megfelelő válasz, hanem a
beletörődés és a bizalom, hogy a piacok - az elmúlt néhány ezer évhez hasonlóan -
ez alkalommal is az egyensúly felé fognak elmozdulni. Lehet, hogy ehhez az olajkeresletnek kell csökkenni vagy a kínálatnak nőni, vagy mindkettő,
de semmiképpen sem az adózás fogja ezt befolyásolni.

Ugyanakkor ez mégsem csak gazdasági racionalitást mellőző politikai lépés (mégha lényegét tekintve valójában az), hiszen a költségvetés már így is - az áfán és jövedéki adókon keresztül - rendesen "kaszált" a gáz, olaj és finomított
termék, valamint az egyéb enegiahordozó árak emelkedéséből, és most kicsit visszaad az áfa csökkentés előrehozásával.

Kürti Sándor, a KÜRT RT. Rendszerház elnök-vezérigazgatója:

Minden gazdasági kérdést a KÜRT versenyképessége szempontjából vizsgálok. A költségcsökkenés növeli a versenyképességünket. Mindez igaz általában.

Nézzük a konkrét példát: legyen a motorhajtóanyag jövedéki adóval növelt literenkénti nettó ára 240 forint. A 25 százalékos áfája így 60 forint. A 20 százalékos áfája 48 forint, tehát 1 liter motorhajtóanyag felhasználásakor 12 forinttal kevesebb a költségünk. Évente 10 ezer liternyit használ a KÜRT, azaz 120 ezer forinttal csökken a költségünk. Évi összköltségünk 600 millió forint, így az üzemanyag áfájának csökkentéséből származóan az összköltségünk 0,02 százalékkal csökken. A fentiekből látható, hogy a mi szempontunkból nézve ez a parlamenti döntés sokkal inkább közérzetjavító, mint versenyképesség növelő.

Versenyképességünk növeléséhez a jövedéki adó drasztikus csökkentésére lenne szükség, de államunk működésének jelenlegi - korrupt és pazarló - állapota mindezt lehetetlenné teszi.

Molnár Ferenc, a British Airways magyarországi igazgatója:

A benzin és a gázolaj áfa tartalmának csökkentése pozitív lépésként is értékelhető, de hosszú távon nem fogja biztosítani az üzemanyag árak megfizethető mértékét és szintjét, hiszen nem az arra való fogyasztói igényt változtatja meg, sőt pont azt élénkíti.

Érdemes volna ösztönözni a megújuló energiaforrások használatát, és adminisztratív lépéseket tenni a kisebb benzin és gázolaj fogyasztással üzemelni képes gépjárművek, vagy a hibrid energiaforrást alkalmazó gépjárművek beszerzésének támogatására, illetve az ezt lehetővé tevő technológiaváltás irányába.

A benzin áfa csökkentése véleményem szerint gyakorlati problémákat is felvet, hiszen a 20 százalékos áfa bevezetésével három áfa kulcs lesz jelen a magyar adórendben. Ennek ilyen gyors alkalmazására sem a vállalati szféra, sem pedig az ellenőrző szervek nem készültek fel teljesen.

Véleményem szerint az itthoni áfa csökkentésnek nem lesz hatása a nemzetközi folyamatokra. Pozitívuma lehet viszont, hogy a benzin-turizmus valamelyest mérséklődik, vagy legalábbis lassul.

Wolff Vilmos, az ALSTOM Power Hungária Rt. vezérigazgatója:

Az üzemanyagok adótartalmának csökkentése, vagy az adójövedelem-többletek egy részének visszajuttatása az adófizetőknek sok európai kormány rövidtávú - részben gazdasági, de inkább politikai - kényszerlépése. Azonban egyedül ettől a tüneti kezeléstől - ami nálunk egyébként szerencsésen felgyorsíthatja a már egyébként is időszerű áfa-csökkentést - még középtávú konszolidációt sem szabad várni.

A kereslet-kínálati egyensúly közelmúltbeli felbomlásának okait nagyrészt a távol-keleti társadalmak iparának gyors növekedésében és a "fejlett világ" szénhidrogénfaló közlekedési kultúrájának robbanásszerű elterjedésében kell keresni. Ezzel a növekvő igénnyel képtelen volt egyensúlyt tartani a kitermelés és feldolgozás. Az elmúlt esztendők világpolitikai és természeti katasztrófái is rásegítettek erre a folyamatra.

A hazai gazdaságpolitikának a globális folyamatokra való hatása meglehetősen csekély, és a kormánynak az üzemanyag árakba való beavatkozása hosszútávon aránytalanul sok pénzt vonna el állami alapfeladatoktól.

Több eredményre vezethetne közlekedési kultúránk megváltoztatása, vagyis a tömegközlekedés vonzóbbá és elérhetőbbé tétele (például a városok "kapuinál" a P+R rendszer fejlesztése, az elővárosi és Intercity vonatok jelentős korszerűsítése, a metróhálózat, illetve a villamoshálózatok kiépítése vagy fejlesztése), a jobb közlekedésszervezés (M0 továbbépítése, más városok körül is elkerülő utak építése), valamint hosszabb távon a környezetkímélő közlekedési technológiák elősegítése (például hibrid járművek adókedvezményének bevezetése a városi terepjárók rovására).

Hernádi Zsolt, Heti Hármas, Jaksity György, Kürti Sándor, Molnár Ferenc, Wolff Vilmos