Jegybanki tartalékok: ha Obamának lehet, Orbánnak miért nem?

2012. január 9. hétfő 10:10:59

Információ

A cikkek nyomtatása csak regisztrált felhasználóink számára lehetséges. Amennyiben Ön már regisztrált, lépjen be a szolgáltatás eléréséhez!

Megosztás|

Szoldán Péter
daytrader

Biztos vagyok benne, hogy a Fideszen belül sokan igazságérzetükben sértetten kérdezik egymástól, hogy ha az amerikai jegybank (FED) vásárolhatott amerikai államkötvényeket, akkor az IMF és az EU miért ellenzi annyira, hogy a Magyar Nemzeti Bankot a kormány így vagy úgy, de magyar államkötvény vásárlásra kényszerítse a devizatartalék terhére.

Erre enged következtetni Orbán Simorral történt megbeszélése utáni, 2011. január 6-i sajtótájékozatója, melyen elmondta, hogy "arra kértem az elnök urat, hogy azokat az eszközöket, amelyeket az EU-ban, az Egyesült Királyságban, illetve az Egyesül Államokban bevet a jegybank a gazdasági növekedés érdekében, azokat vegye számításba, és vizsgálja meg". Értsd: ha a FED vehetett amerikai államkötvényt ("Quantitative Easing", QE, például 2010. novemberében 600 milliárd dollár értékben), vegyen az MNB is magyart! És sem ő, sem más a környezetében nem érti (vagy legalábbis nem magyarázza el neki), hogy vajon Simor miért rohant el feldúltan a megbeszélésről, senkinek sem nyilatkozva, és miért nem lehet nekik ugyanazt csinálni, mint Obamának?

a Magyar Nemzeti Bank elsődleges feladata a forint értékének őrzése, az infláció féken tartása [...] mert a gazdasági növekedés lassúságánál [...] is nagyságrendekkel nagyobb kárt okoz a valuta értékvesztése

Valószínűleg többen odáig is elmennek, hogy ez a "két mércével mérés" pusztán azért van, hogy az "önálló és Brüsszelnek fejet nem hajtó" magyar kormányt tönkretegyék, kényszerítsék a meghátrálásra, és "fejét rabigába hajtásra". Radikálisabbak Brüsszel helyett valószínűleg "nemzetközi pénzügyi köröket" emlegetnek.

Vajha értenék, hogy a feldobott kő miért esik vissza a földre? Nemde ez a természet galád összeesküvése, hogy a követ egyenesen felfelé feldobó ember halálát kívánja, így tanítva őt móresre?

Vajon hogy lehet, hogy a dollár ennyi Quantitative Easing után is a világ legerősebb valutája, a forint pedig egy hasonló magyar akció lehetőségére is látványos mélyrepülésbe kezdett?

Ennek megértéséhez magát a pénzt, mint bankjegyet kell megérteni. Régen, amíg a pénznek arany (vagy ezüst) fedezete volt, a nemzeti bank bankjegyet bocsájtott ki, amire a jegy bemutatójának aranyat adtak, ha kérte. Egészen addig, amíg a banknak hitele volt (elhitték, hogy van nála elég arany), addig senki sem akart a nehéz és nehézkesen fehasználható arannyal a zsebében mászkálni, a bankjegy kényelmes volt, pont annyit ért, mint az arany, és könnyen lehetett használni.

Ez a rendszer aztán megszűnt (hogy hogyan és miért, az meghaladja e cikk kereteit), és helyébe az árufedezet lépett: miután törvény írja elő, hogy a például a forintot Magyarországon bármilyen tranzakció ellenértékeként kötelesek a felek elfogadni, így ha aranyra nem is, de mindenféle más dolgokra (kenyérre, cipőre, ingatlanra) át lehet váltani a forintot, és ez biztosítja az értékét, hitelét. Viszont ehhez az is kell, hogy ne legyen egy kis mértékűnél nagyobb infláció: ha nagy az infláció, akkor egy forint egyre kevesebb kenyeret ér, tehát az árufedezet fogyatkozik, a pénz értéktelenedik. Ennek elkerülésére a Magyar Nemzeti Bank elsődleges feladata a forint értékének őrzése, az infláció féken tartása. Nem pedig a gazdasági növekedés serkentése! Mert a gazdasági növekedés lassúságánál vagy az állami költségvetés finanszírozási problémáinál is nagyságrendekkel nagyobb kárt okoz a valuta értékvesztése - mint ahogy látjuk a most lassan elszállni kezdő euró/forint árfolyam következményeit.

A Magyar Nemzeti Bank tartaléka egyfajta részbeni devizafedezet. Amíg az MNB rendelkezésére áll egy jelentős mennyiségű euró, addig mindenki elhiszi, hogyha akarja, akkor bármikor euróra válthatja a forintját valami normális árfolyamon (amikor a bankban forintért devizát vesz valaki, végsősoron az MNB-től kapja azt, a kereskedelmi bankon keresztül), és ennek biztos tudatában szükségtelen, hogy valójában euróra váltsa azt, hiszen a mindennapi életéhez a forint jobb. Abban a pillanatban, hogy az MNB devizatartalékait megtámadjuk, feléljük, ez a hitelesség megszűnik. Ráadásul a hitelvesztés automatikusan forintkínálatot generál, mindenki hirtelen eurót akar venni forintért, mert már nem bízik a forintban, ami pillanatok alatt ördögi körben hatványozottan rontja a helyzetet.

Vajon ez miért nem vonatkozik az USA-ra és a dollárra? Több oka van ennek. Az egyik, hogy a dollárra óriási kereslet van, a nemzetközi tartalék valuta szerepét tölti be. A dollárt szívesen elfogadja bárki, nem kell hozzá a FED, hogy átváltsa valaki a dollárját. A másik, hogy rengeteg országnak van dollár alapú amerikai államkötvénye, például Kínának is vagy két billiónyi. Az egész világnak nagyon fájna a dollár értékvesztése, sok ország érdeke, hogy ez ne következzen be, sokan dolgoznak azon, hogy a dollár tartsa magát. A harmadik, hogy az USA óriási katonai erővel rendelkezik, amelyet gazdasági érdekeinek megvédésére is felhasználhat, tehát hihető, hogy nem hagyja, hogy a valutája tönkremenjen. A negyedik, hogy pillanatnyilag az USÁ-ban deflációtól félnek (az infláció fordítottja, az árak csökkennek; szintén nagyon káros jelenség, ha bekövetkezik), tehát egy kis infláció generáló intézkedés tulajdonképpen ott még egészséges is.

Ebből a négyből Magyarországra pont mindegyiknek az ellentéte vonatkozik: a forintra nincs számottevő kereslet; kevés országnak fájna, ha a forint elértéktelenedne; katonai erőnk nincs számottevő; nálunk az inflációs veszély jelentős.

Ha már feldobtuk a követ, és sisakunk sincs, legalább annyi eszünk legyen, hogy odébb álluk, mielőtt leérkezik. Ennyi elrontott intézkedés után legalább az MNB devizatartalékot hagyjuk békén; gazdasági stagnálás, és fenyegető államcsőd mellé nem kéne még egy valutaválság is!

Vagy pedig keressünk egy olyan helyet, ahol a befektetéseinket nagyobb biztonságban tudhatjuk: amerikai részvényekben.