Luxuslakást 30 százalékkal olcsóbban?

Ahogy az ingatlanpiac egészén, a prémium lakások piacán is érezhető a kereslet visszaesése, ugyanakkor a kínálat alig csökkent. Az átlagos hazai panellakásban lakók sokszor el sem tudnák képzelni, micsoda építészeti és belsőépítészeti remekművek várnak új gazdára a kategóriában, csodálatos panorámával és minden létező extra szolgáltatással – nem egyszer hiába.

Döbbenetes túlárazások

Luxusingatlanból számos jó, de még több kevésbé jó minőségű létezik, melyeket azonban a tulajdonosok nem egyszer csillagászati áron próbálnak meg értékesíteni – általában nem sok sikerrel. A kategóriában mozgó vevők ugyanis már régen felismerték, hogy a 80-as években épült családi „luxusházak” esetében maximum a teleknek van értéke, sok esetben az épület már csak látszólag van jó állapotban, az uszoda, szauna és egyéb létesítmények elöregedtek, felújításra szorulnának.

A fenti gondolkodásmód erősödésével viszont egyre inkább háttérbe kerülnek a piacon a B és C kategóriás luxust árulók, akiknek ha valóban pénzt akarnak kapni ingatlanukért, előbb, vagy utóbb jelentősebben csökkenteniük kell az általuk kínált ingatlan árát. Mindez persze nehéz akkor, amikor valaki a felújítástól kezdve a számára fontos eszmei értéket is beleszámolja a vételárba, de idővel kénytelenek lesznek az ilyen típusú eladók is leszállni a Földre, a valós piaci viszonyok közé. Egy rózsadombi, 70-es években épült, luxusminőségűnek hirdetett – valójában teljesen átlagos – kockaházban található lakásnál is a sokadik vevő után kezdtek csak azon gondolkodni, hogy talán mégis mást kellene írni az árcédulára.

Kényeskednek, válogatnak

A vevők ugyanis, ha nem is direktben, de diplomatikusan és kódolt formában szinte azonnal közlik a véleményüket az ingatlanról, ha máshogy nem is, utólag, az ingatlanoson keresztül. A luxusként árult, de valójában átlagos lakások esetében a vizitek sokszor gyorsan végződnek, hiszen ott a helyszínen kiderül, hogy nincs is tárgyalása alap (ha csak a telek nem ér annyit, mint amennyiért az egészet árulják).

Sokszor egészen megdöbbentő apróságokon úszik el az üzlet. Mindjárt buktató lehet, ha a környék rendezési tervében valami olyasmi szerepel, ami nem tetszik a vevőnek, illetve a ház előtt üresen árválkodó telek is sokaknak gyanús, hiszen arra könnyen lehet, hogy előbb-utóbb építenek valamit. Ha elvileg nem lehetne engedélyt kapni, az sem biztos, hogy baj, egyes utcákban sokat tudnának mesélni az anno engedély nélkül felépült, ám később mégis fennmaradási engedélyt kapott házakról, villákról.

Ugyanígy gond lehet, ha bizonyos dolgok nem ott vannak, ahol a vevő képzelte. Ilyen lehet a kilátás, a tájolás, a nem megfelelő méretű garázs, a rossz beosztás, az elavult műszaki vagy éppen esztétikai megoldások. Lehet, hogy anno nagyon jól mutatott a lila-sárga szoba kedves stukkókkal, de mára inkább sokakban borzongást kelt.

Leértékelt luxus, lealkudott árak

A luxus fogalma a hazai ingatlanpiacon meglehetősen leértékelődött az utóbbi években. Elképesztőnek találják egyes piaci szakemberek, hogy már 270-280 ezer forintos, semmiféle extrát nem nyújtó társasházi lakásokat neveznek luxuslakásoknak (talán mert téglából van…), vagyis sokszor valós luxustartalom nincs is, csak marketingszöveg. Ide tartoznak még egyes „luxusprojektek” két darab szobabiciklivel felszerelt konditermei, vagy éppen 10 m2-es terasszal rendelkező „penthouse” luxuslakásai. Néha még luxuspanelekről is lehet olvasni, ami már tényleg szinte mindennek az alja.

Valahol azért mégis működik az egyensúly a piacon, hiszen a tényleg luxuskategóriás ingatlanokra megadott kínálati ár általában nagyon erősen alkuképes, különösen a mostani helyzetben 20, de akár 30 százalékkal alacsonyabb ajánlat is nyugodtan bemondható, nem biztos, hogy a háziak rögtön levegő után fognak kapkodni. A vásárlás viszont valóban alapos körültekintést igényel, hiszen ha később kiderül, mégsem az a lakás vagy ház a legjobb választás, akár újabb éveket is lehet várni a sikeres eladásra.