Millió koldus országa



Az mfor.hu Mesél a múlt című sorozatában ezúttal azt elevenítjük fel, milyen anyagi körülmények között élt a parasztság legszegényebb rétege a harmincas évek közepén. Megemlékezünk a kolduskérdésről, s természetesen e héten is lesz találós kérdés...

Napi 28 fillérből éltek

A harmincas években a mezőgazdasági népesség gazdasági és szociális helyzetének vizsgálata élénk vitákat váltott a közvéleményben. Az ezzel a témával foglalkozó írókat, így például Féja Gézát, Erdős Ferencet és Kovács Imrét számos kritika érte, hogy túl erős színekkel ábrázolják a kétségtelenül lehangoló viszonyokat.

A hatalom nemtetszése addig ment, hogy Féját Viharsarok című művéért öt, míg Kovács Imrét, a Néma forradalom szerzőjét három hónapi fogházra ítélték. Igaz, büntetésük nem vált jogerőssé, mivel az érintettek 1937-ben fellebbeztek.

Szomorú rétegek

Dr. Móricz Miklós, a kor jeles szakértőjének számításai szerint ebben az időben 2,8 millió ember tartozott a koldus kategóriába, amelyből 1,145 milliót (280 ezer családot) tett ki a törpebirtokosok rétege. Nekik a fő jövedelmi forrásuk az volt, hogy egytől öt holdig terjedő földjükön a maguk számlájára és veszélyére gazdálkodtak.

Kolduskérdés Budapesten

A főváros vezetése 1936-ban új rendszert vezetett be a koldusok ellátására, ám az nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket. A lakosság felajánlásai ugyanis nem bizonyultak elegendőnek a kéregetők ellátására - így 1937 végére ismét megteltek a budai és pesti utcák a koldusokkal. A polgármesteri hivatal szociálpolitikai ügyosztálya folyamatosan foglalkozott a kérdéssel, ám más megoldás nem maradt számára, minthogy saját maga teremtse elő a szükséges pénzt. Segítségül hívta ehhez a feladathoz a kormányzó, Horthy Miklós nejét, akinek a nevével fémjelzett akció során 411.228 ezer pengő folyt be. E forrásból végül mintegy 13 ezer embert sikerült egyéni segélyben részesíteni.

Ezeknek az embereknek az összesített termelési eredménye Móricz Miklós becslése szerint mintegy 200 millió pengőt tett ki - ez a számok nyelvére lefordítva azt jelenti, hogy egy-egy emberre vetítve a jövedelem nem érte el a 175 pengőt. A keresők létszáma egyébként 545, míg az eltartottaké kereken hatszázezer volt.

A következő réteget a gazdasági cselédek alkották a maguk 590 ezres létszámával - ez durván 130 ezer családot jelentett. Az ő összesített produktumuk 123 millió pengőt ért. Ebben az esetben háromszázezer keresőre 290 ezer eltartott jutott.

Egy átlagos családnak évente 945 pengőből kellett megélnie. A dolgozók 1,68 pengőt kaptak - azaz tizenkét hónap alatt 615 pengőt vittek haza.

A rangsor végén a gazdasági munkások álltak. Itt 260 ezer család szerepelt, s négyszázezer dolgozóra 685 ezer eltartott esett. E réteg gazdasági eredménye 112 millió pengőt ért.

A keresők esztendőnként 280, azaz naponta 77 fillért tudtak „összeszedni”. A teljes lélekszámra még kevesebb, napi 28 fillér, míg egy családra 430 pengő jutott. Érdemes visszaidézni: egy munkás éves jövedelme 2.000-4.500 pengő körül mozgott.

Sütit találós

Az egyik leghíresebb magyar sütemény a Rigó Jancsi. A hajdani Európa-hírű cigányprímásról elnevezett, két piskótalap közé zárt csokihabos finomság méltán nyerte el a XIX. századi fővárosi, majd vidéki lakosság tetszését. E heti kérdésünk, hogy hívták annak az amerikai milliomosnak a leányát, akit Rigó János a legenda szerint megszöktetett?

A közel hárommillió ember összesített keresete Móricz számításai szerint így alakult: a föld hozama 200, a gazdasági cselédség bére 123, a részesedés fejében keresett termények értéke 100, míg a készpénzben adott napszám alig 40 millió pengőt tett ki. Ebből ugyanakkor lejött a birtokbérlet, az adók és törlesztések összege.

Munkanapok

A harmincas években nagyjából kétmillió ember osztozott a mezőgazdasági munkán. A termelési terület esztendőnként 360 millió munkanapot „adott” a dolgozóknak - ugyanakkor az említett létszámnak 470 millió munkanap ellátására volt „képessége”. Így 110 millió nap ment veszendőbe, ami 150-200 millió pengős hiányt produkált. Ez az összeg, bár személyre levonva nem jelentett sokat, mégis emelte volna a vidéki lakosság életszínvonalát. Talán nem lesz érdektelen ide iktatni a munkanapokra fizetett mezőgazdasági munkabérek változását:

Mint a táblázat is mutatja, a helyzet korántsem volt túl rózsás. A szerény emelkedésben az játszott szerepet, hogy a terményárak kis mértékben megugrottak, így a földbirtokosok többet tudtak fizetni.

Érdemes közbevetni, 1937-ben közel 1.800 településen vezették be a minimális munkabéreket. A szabályozás három csoportban - férfi, nő, gyermek - történt. A legalacsonyabb tarifa a téli hónapokban „élt”, amikor helyenként egy pengő alá esett a férfidolgozók keresete - az átlag egyébként 60-120 fillér volt. Tavasszal és nyáron a díj felment 80-200 fillérre, de volt olyan vidék, például Csanád megyében, ahol aratáskor négy pengőt fizettek a gazdák a summásoknak.

(Folytatjuk)

Lázin Miklós András

Menedzsment Fórum


Olvasta már?



hirdetés
Még nem ma, de hamarosan megelőzhetőek lehetnek a gázolásos terrortámadásokMég nem ma, de hamarosan megelőzhetőek lehetnek a gázolásos terrortámadások

Az autonóm vészfékek, hidraulikus útakadályok és önvezető járművek fejlesztéseivel idővel felvehetjük a harcot a rammingekkel szemben. Egyelőre azonban csak az út elején járunk a védekezésben.

.
hirdetés
elrejt
 
.