Nem nagy üzlet a szobakiadás

„Kedves lakás félszobájába dolgozó nőt keresünk” – hány és hány ilyen hirdetést lehetett olvasni a 90-es évek végéig a különféle hirdetési újságokban. Ahogy azonban a tulajdonos ott lakásától mentes lakások – az érthető kényelmi szempontok miatt – egyre népszerűbbé váltak, úgy csökkent a kereslet a szobák iránt, hiszen ma, amikor sokan fontosnak tartják függetlenségüket és privát szférájuk védelmét, nem szívesen kötik össze életük jó részét egy kvázi vadidegennel.

Egyetemisták kedvence?

Szobákat kiadni leginkább a jellemzően alacsonyabb tőkeerővel rendelkező diákoknak lehet leginkább, így főleg a nagyobb, egyetemi városokban maradt tere még ennek a piacnak. A másik szobában lakó tulajdonost azonban ők sem szeretik, az életképesebb megoldás az szokott lenni, ha a lakásban csak diákok laknak (pl. egyikük a főbérlő, a többiek pedig 1-1 szobát bérelnek). Igazából a kényelmetlen, különösen, ha csak egy fürdőszoba és mellékhelyiség áll rendelkezésre, vagy éppen a tulajdonos és a bérlő életritmusa meglehetősen eltérő.

Mindezek ellenére a szobák nem olcsóak, sok helyen akár egy félszobáért is elkérnek 25-30 ezer forintot, ami pl. vidéki városokban nem sokkal marad el egy komplett kis lakás bérleti díjától, de a fővárosban is lehet esély 50 ezer forint környékén elfogadható környéken elfogadható lakást találni, bár sok helyen az árak ennél már magasabbak.

Általában életképesebb az a megoldás, amikor az egész lakást adja ki valaki egy embernek, és ő keres maga mellé társbérlőket, ami jellemzően inkább az ismerősi körből szokott állni (vagy legalábbis egyetemi vagy évfolyamtársakból).

A házsártos házinénik kora lejárt

Ma már alig-alig tolerálják a bérlet után nézelődök, ha a lakásban különféle rendszabályok uralkodnak, például nem lehet idegeneket felvinni (biztosan sokan emlékeznek a 70-es, 80-as évek „Kérem, ide nőt fel ne merjen hozni” jellegű házinénikre), vagy éppen adott időre haza kell érni, vagy esetleg nem lehet zenét hallgatni. Ilyen jellegű szobákra már csak nagyon-nagyon alacsony áron mutatkozhat némi kereslet, bár éppen a napokban Bécs belvárosában hirdettek egy hasonló feltételekkel rendelkező albérleti szobát.

Problémát jelenthet a rezsi megosztása is, csak a nagyon ráérősek tudnak mindent forintra pontosan mérni és megosztani, ráadásul egyes mérőórák sajátosságai miatt ez nem is könnyen kivitelezhető. Sokáig probléma volt a vezetékes telefon elszámolása, ma azonban ennek a térvesztése miatt már nem jellemző, hogy problémák adódnának. Érdekesebb kérdés a rezsi feles (vagy többes) megosztása, mivel eléggé általános mérőszám, egyáltalán nem biztos, hogy egy szobabérlő tényleg elhasználja a rezsiköltségek felét, különösen, ha csak aludni jár haza – bár utóbbi bérlők a szobakiadók kedvencei.

Az üdülőhelyeken még megy

A népszerű vízparti üdülőhelyeken még mindig van piaca a szobáknak, nemcsak itthon, hanem például Horvátországban is. Ezek egy része kvázi hotelszerűen kialakított, a háziaktól teljesen elszeparált emeleten vagy folyosón található, így könnyen kiadhatóak. Nem szorult még ki azonban teljesen a piacról a nagyszobából nyíló félszoba, vagy éppen a padlástér kiadása, de ezek is inkább csak akkor adhatóak ki a többség számára, ha a tulajdonos jelenléte szinte nem is érzékelhető.

Ha ilyen jellegű tevékenységgel szeretne foglalkozni valaki, egyrészt érdemes gondolni az adóvonzatokra – lehet, hogy sokan csinálják számla nélkül, de elég egy bejelentés, és rámehet az egész nyári bevétel, illetve arra, hogy üdülőhelyi szobakiadás esetén próbáljunk szinte észrevétlenek maradni. Semmi esetre se kövessük el azt a hibát, mint a balatonfüredi szobáztató hölgy, aki reggel 6 órakor, „Jaaa, Frühstück” felkiáltással rontott be a békésen szendergő német vendégek szobájába. A Balaton fénykorában mindenestre sok háztulajdonos töltötte egész nyarát garázsában, jó kis bevételre szert téve.

Hangulatos szoba akár órákra is

Létezik egy harmadik szegmens is a szobáztatásban, mégpedig a könnyű pásztorórákat igénybe venni kívánók csoportja számára. Ha ebbe az üzletbe vág bele valaki, érdemes úgy csinálni, hogy a nagy átmenő forgalom miatt a szobát szinte teljesen le kell választani a lakástól, lehetőleg az érkező „vendégek” a szobán és a fürdőn kívül mást ne ismerjenek meg a lakásból. Tény azonban, hogy a diszkréció miatt sokan inkább erre szakosodott hoteleket és panziókat vesznek igénybe – közel ugyanannyiba kerül, de mégis sokkal egyszerűbb.