Tönkindex a harmincas évekből



Az mfor.hu Mesél a múlt című sorozatában ezúttal a harmincas évek csődjeit vesszük górcső alá. Írásunkból kiderül, egyes években a vállalatok ezres nagyságrendben jelentettek fizetésképtelenséget. Természetesen e héten is lesz találós kérdés...

Bezárt a gyár... (Mfor-montázs)

A nagy gazdasági világválság jelentős hatással volt a kereskedelmi élet alakulására. Jól mutatja ezt a váltóóvások számának alakulása: 1931-ben például 179 ezer ilyen eset fordult elő, amelyek együttes értéke megközelítette a 124,823 millió pengőt.

Egy esztendő múlva már „csak” 107 ezer óvást nyújtottak be 70,846 millió pengő értékben. Egy évre rá 59 ezer és 38,849 millió, míg 1936-ban 35 ezer és 18,056 millió pengő volt e két mutató.

Nehezen normalizálódott a helyzet

A fizetésképtelenséget tekintve ugyancsak elszomorító képet kapunk: 1930-ban 2.208 vállalatról jelent meg ez a kellemetlen hír, a passzívák együttes összege pedig meghaladta a 121 millió pengőt. Egy év múltán már közel háromezer firma dobta be a törülközőt, s a veszteség elérte a 146 millió pengőt.

Időpontot találós

A legrégibb eredeti írott édesipari emlék egy párizsi cukrászcéh működéséről szól. E heti kérdésünk: melyik esztendőben született e dokumentum? Pontosításként hozzátesszük, természetesen már az ókorban is ismerték és kedvelték a mézből és egyéb termésekből készült finomságokat, de ezekről csak kora középkori átiratokban maradt fent adat.

a., 1270
b., 1316
c., 1413

Csak az összehasonlítás végett érdemes közbevetni: az uralkodó nélküli Magyar Királyság éves költségvetése ekkortájt egymilliárd pengő körül alakult - azaz igen jelentős értékről volt szó.

A gazdasági helyzet javulásával párhuzamosan 1932-ben 1.226-ra apadt a „tönkindex”, az elveszett pénz pedig 64 millió pengőre mérséklődött. A kortársak által hőn óhajtott javulást az 1933-as esztendő hozta el: ekkortól ugyanis a háború kitöréséig évente négy-hatszáz cég jelentett fizetésképtelenséget, míg a passzívum húszmillió pengő körül hullámzott. Ez a helyzet az akkori értékelés szerint a „Nagy háború” előtti nyugodt és normális viszonyokra emlékeztetett.

Elvitte őket a nyár

Érdekes képet kaphatunk, ha végigböngésszük a hajdani adatsorokat. Ezekből kiviláglik, 1934 és 1937 között a legtöbb vállalkozás a nyári hónapokban dobta be a törülközőt. A november ugyancsak vészes időszaknak számított - 1937-ben például tizenegy firma „adta meg magát” a sorsnak.

Ugyanakkor figyelemreméltó, hogy a nyári „tönkcsúcs” idején az összesített veszteség messze alatta maradt a télinek. Gondolunk itt arra, hogy például az 1936-os év júniusában bedőlt kilenc vállalat részvényesei és tulajdonosai mindössze 0,9 millió, míg a decemberi hat cégé 2,3 millió pengőt bukott.

Egy év múlva júliusban hat üzem 1,1 millió, míg decemberben öt firma már 2,7 millió pengőt nyelt el. E folyamatot egyébként a kortársak sem értették, s mindenféle tarka magyarázatokat ötlöttek ki megoldásként.

(Folytatjuk)

Lázin Miklós András

Menedzsment Fórum


Olvasta már?



hirdetés
Sokkal jobb orvosi ellátást kaphatnának a magyar munkavállalók
Mitől emelkedhetnek a KGFB-díjak

A kgfb esetén az autósok többségében elégedettek a biztosítók szolgáltatásaival. Most azonban felmerült a módosítási igénye, ami gondot okozhat.

.
hirdetés
elrejt
 
.