Az mfor.hu Mesél a múlt című sorozatában ezúttal a régi Budapest utcai árusait mutatjuk be. Kiderül, mit kóstált a Duna víz, s miféle gyorskajákból választhatott a polgár.
hirdetés
Profitáljon Ön is!
Szárnyal az arany ára, zuhan az olaj? Kakaót venne, vagy kávét adna el? Üzleteljen az mfor traderrel, és profitáljon az árfolyamok változásából!
Szomjas ember anno Budapesten sokféle forrásból csillapíthatta igényeit. Akadtak közkutak bőven, de friss Duna vizet is ihatott, ha úgy hozta kedve, s épp a közelében zörgött tova egy-egy hatalmas hordóval megkoronázott kordé. A nedű nem volt drága: puttonyonként és emeletenként egy-egy krajcárt kóstált. Ha valaki meredek utcai budai házzal bírt, az még egy krajcárnyi felárt fizetett a szamár és a szekér "avulásáért."
Másik népszerű közszolgáltatás volt a favágóé, aki feleségével vagy segédjével vállalta a tűzrevaló összeaprítását. A meszelők ugyancsak nagy népszerűségnek örvendtek: különösen tavasszal tűntek föl a színen, s a polgárok elsősorban kamráikat bízták rájuk. Bár akkoriban lényegesen kevesebben konyítottak a közegészségügyhöz és az orvosi tudományokhoz, annyit azonban a legbutább háziasszony is tudott, hogy a frissen fehérre mázolt éléstárban nem vernek tanyát a rovarok és a mindenféle penészgombák.
A gyorséttermi funkciókat a lacikonyhások töltötték be, akik mellett általában a borárusokat is megtalálhattuk. Eleink módfelett szerették a sült húsokat, a flekkent és a kolbászokat,a leveseket és a pörköltet. A jóféle torokolaj is szépen fogyott a számtalan kioszkban. A bort és a pálinkát a Buda környéki gazdák adták el a kereskedőknek, akik szép haszonnal értékesítették a lakosságnak.
A régi újságok karikaturistáinak kedvelt figurája volt az olasz gesztenyesütő, aki pajkos megjegyzésekkel igyekszik elcsavarni a gyanútlan leányok fejét. Hogy ez mennyi esetben sikerült, nehéz lenne megítélni, ám annyi bizonyos, a XIX. Századi Budapest erkölcse messze alulmúlta a mai viszonyokat. Elegendő csak arra utalni, hogy a Magyar utca legtöbb épülete akkoriban nem egészen azt a célt szolgálta, mint manapság. (Magyarán mondva kuplerájok voltak.)
A kíntornás ugyancsak mindennapi jelensége a régi fővárosnak, akárcsak telente a jeges, aki az előkelőbb házaknak, belvárosi paloták tulajdonosainak kínálta portékáját. A régi mélypincék bizonnyal sokat tudnának mesélni arról, miféle étel és italneműket tároltak méhükben a két század fordulóján. Lázin Miklós András
Budai ingatlaniroda keres több éves tapasztalattal rendelkező ingatlan tanácsadó munkatársakat.
Ha úgy szeretnél együtt dolgozni az ingatlanpiacon közel 15 éve sikeres vezető kollégáinkkal, hogy közben a jutalék jelentős része (kétharmada) is Nálad marad, fényképes önéletrajzzal jelentkezz a pszentesi@primalak.hu e-mail címen, vagy lépj kapcsolatba velünk telefonon, a 06-30-839-37-74-es számon!
Az elmúlt egy évben a maradék illúzió is szertefoszlott a reklámpiac rövid távú magára találását illetően, derül ki a Kantar Media kutatásából. A listaáras költéseket vizsgálva az adatok ugyan még minimális növekedést mutattak, a növekvő kedvezmények miatt ugyanakkor milliárdok tűntek el a piacról.