Az mfor.hu Mesél a múlt című sorozatában ezúttal az egykori alapkamatokat, valamint a francia központi bank tragédiáját és felemelkedését elevenítjük fel. Természetesen e héten is lesz találós kérdés...
Camille Chautemps nehéz helyzetbe vette át a kormányrudat
A húszas-harmincas években, a gazdasági világválság alatt nem csak a pengőt érte megrázkódtatás - így volt ez szinte minden európai pénzzel. Franciaországban például a Chautemps-kormány volt az, amely 1937-ben kényszerűségből feladta az aranyalapot, s így a frank árfolyamát az inflációhoz és az alapkamathoz kötötte. Nem lesz érdektelen a mai helyzetünkkel talán némi párhuzamot mutató eseményeket feleleveníteni.
Bedőlt a tőzsde
A pénzintézet lépését szó szerint az élet kényszerítette ki: a Francia Banktól ugyanis június elsejétől 28-ig 7,7 milliárd frankot vontak el, minek következtében a valutakiegyenlítő alap aranykészlete teljesen kimerült.
A tőke teljes bizalmatlansága miatt a párizsi tőzsde bedőlt. A pánikot fokozta az államháztartás 16,5 milliárdos deficitjéről szóló hír, illetve az a tény, hogy az államnak e passzívumon felül még kilencmilliárd frankot kellett volna fizetnie a megyéknek és az egyéb közületeknek.
Keserű csoki
A magyar cukorka- és csokoládégyártás helyzete az 1934-37 közötti időben erős romlásnak indult. A lejtőre került ágazat adatait jól tükrözték a kakaóbab behozatali adatai: míg a szükséglet 1935-ben 44.437 és 1936-ban 43.658, addig a behozatal csak 35.236 és 32.166 mázsát tett ki. A helyzetet nehezítette az alapanyag folyamatos drágulása, így nem csoda, hogy a termelés visszaesett az 1933-as szintre. Az előbbi érzékeltetésére álljon itt két adat: a gyárak az 1935-ös 35 ezer mázsás importért 2,2 millió, míg egy évvel később a 32 ezer mázsásért már 2,6 millió pengőt fizettek ki a termelőknek. A magyar édességipar 1934-ben 300, 1935-ben 240, míg 1936-ban már csak 150 ezer pengős exportot tudott felmutatni. A csapnivaló eredményeket látva a részvényesek felvetették, szabványosítani kellene a hazai táblás csokikat és az egyéb, úgynevezett „kis édességeket.” Az egyedüli pozitív eredményt a belföldi cukorkarészleg érte el, ahol folyamatosan bővülő piac mellett az 1933-as 18-ról 1936-ra 25 millió pengőre lehetett feltornászni az eladásokat.
A pohár akkor telt be, amikor kiderült: a szeptemberben lejáró kincstárjegyek után 0,807, az októberieknél 5,4, a decemberi angol kölcsönnél pedig 4,4 milliárd frankot kellene visszafizetni, ám az államkasszában - nem tévedés - mindössze húszmillió frank szerénykedik.
Az államcsőd szélén
Franciaországnak gyakorlatilag államcsődöt kellett volna jelentenie, ám a szenátus nagy többséggel megadta a Chautemps-kormánynak a rendkívüli felhatalmazást a helyzet gyors megoldására.
A kabinet először egy 15 milliárdos kölcsönt vett föl a Francia Banktól, amelyből a központi kiadásokat és a legszükségesebb fizetéseket megoldották. Ugyanakkor - hogy e kibocsátás ne vonja magával a központi pénzintézet aranyának további elvonását - felfüggesztették a jegybank nemesfémbeváltási kötelezettségét. Így gyakorlatilag a pénz értékét nem a trezorokban pihenő „sárga ördög” mennyisége, hanem a nemzetgazdaság tevékenysége és a tőke bizalma határozta meg.
A Chautemps-kormányt megelőző, Leon Blum vezette kabinet 1936 második felében Angliával és Amerikával hármas valutaegyezményt kötött, amely a frank aranytartalmát 65,5-ről 43-47 milligrammra csökkentette.
A 25-33 százalékos devalváció nem hozta meg a várt eredményt: a pénzrontást túl gyors ütemben követte az árak és a költségek emelkedése, s a Blum-kabinet szociális intézkedései - béremelések és negyven órás munkahét - sem tettek jót.
Már a Blum-kormány is tisztában volt vele, hogy a bevételek fokozása nélkül reménytelen az állam szanálása. A frank a fonttal és a dollárral szemben túl erős volt, és a magas árfolyam csökkentette az export versenyképességét, másfelől megbénította az idegenforgalmat - pont egy olyan pilllanatban, amikor a világkiállítás miatt erre éppen a legnagyobb szükség lett volna.
Új kormány, új stratégia
Bútorszállítót találó
Az LGT örökbecsű alkotása a Szól a rádió című nóta. A dalban megemlékeznek egy csukott bútorszállítóról, amely 1923-ban a Gyáli úton állt. Kevesen tudják, de a jármű ma is megvan: néhány éve egy roncstelepen bukkantak rá, igen rossz körülmények között. A kocsit Horváth László közreműködésének köszönhetően megmentették, s ma ismét eredeti szépségében látható a Gyáli úton – pontosan hol is?
Miután Blum megbukott, Chautemps-re várt a feladat, hogy kivezesse a zsákutcából a köztársaságot. Új adókat vetett ki, a devalvációt pedig 10-11 százalék közé lőtte be. A mozgóvaluta árfolyamát a mindenkori kereslet és kínálat szabta meg - s ezt a spekulációs tőke alaposan ki is használta.
Szeptemberben és decemberben komoly támadást intéztek a gall valuta ellen, ám az új rendszernek, illetve a nemzeti tőke bizalmának köszönhetően a veszélyt sikerült elhárítani.
Zárásként talán nem lesz érdektelen áttekinteni, milyen alapkamatok mellett működtek az európai gazdaságok 1937-ben. Romániában egész évben 4,5-en, Görögországban januárban hét, majd év végéig hat, Hollandiában januártól-decemberig kettő, a Német Birodalomban négy, míg az Angol Királyságban kettő százalékon állt e mutató.
hirdetés
Az amerikai Fed és a svájci központi bank egyaránt 1,5-1,5-re lőtte be a szintet. Franciaország januárban kettővel indult, majd négyre, júliusra pedig hat százalékra vitte fel a kamatlábat - igaz, ez később három százalékra mérséklődött.
Lengyelországban öttel indultak, amelyet decemberben négyre mérsékeltek. A spanyolok és a jugoszlávok leragadtak öt százalékon, míg Stockholm egész évben ennek a felét produkálta. A magyar Nemzeti Bank hivatalos kamatlába 1935-től 1937 végéig kereken négy százalékon állt.
Budai ingatlaniroda keres több éves tapasztalattal rendelkező ingatlan tanácsadó munkatársakat.
Ha úgy szeretnél együtt dolgozni az ingatlanpiacon közel 15 éve sikeres vezető kollégáinkkal, hogy közben a jutalék jelentős része (kétharmada) is Nálad marad, fényképes önéletrajzzal jelentkezz a pszentesi@primalak.hu e-mail címen, vagy lépj kapcsolatba velünk telefonon, a 06-30-839-37-74-es számon!
Az elmúlt egy évben a maradék illúzió is szertefoszlott a reklámpiac rövid távú magára találását illetően, derül ki a Kantar Media kutatásából. A listaáras költéseket vizsgálva az adatok ugyan még minimális növekedést mutattak, a növekvő kedvezmények miatt ugyanakkor milliárdok tűntek el a piacról.