Egyetértek dodó-val és lazac-cal is!
Dodóval azért, mert (és ezt nőként írom) IGAZ, hogy a nők között a taposás nagyon megy....sajnos ezt már illene bevallani...én sajnos nem születtem "született taposógépnek" és nem is váltam azzá, de megtapasztaltam az árnyoldalait....és kösz' nem kérek belőle.

Lazac pedig elárulhatná, hogy hol sikerült olyan céget találnia, ahol a felettese ért ahhoz, amit csinál és nem az alatta felhalmozott szakemberek vérét szívva akar pénzt keresni! ..esetleg a teljesítményt is elismerik?... szerencsés vagy! Így tovább!

A cikkről meg annyit, hogy engem is megkerestek a cég tanácsadói és az első alkalommal megbukott a kis számításuk nálam is ("sajnos" én is végeztem pénzügyi tárgyakat a főiskolán :-))

A nő meg sajnos tényleg mű, értékelhető és életszagú riport jobban jött volna, de hát ez van...

Üdv!

dodó:nem, sőt, kifejezetten utálom a macsókat, de sztem mindenkinek kb ugyanaz a tapasztalata: ahol több nő összekerül, és az egyik lényegesen szebb vagy/és okosabb vagy/és tehetségesebb, mint a többi, ott biztos, hogy előbb-utóbb beindul a húsdaráló...


tudom, hogy ez nem túl pc duma és nem illik bele a mai korszellembe, de ettől még tény


persze nem mondom, hogy a férfiak között nincs ilyen, ezért volt jó régen, hogy ezeket a dolgokat le lehetett rendezni egy párbajjal vagy egy lovagi tornán

kecsop:Dodó, férfisovinizmus?

nem, sőt, kifejezetten utálom a macsókat, de sztem mindenkinek kb ugyanaz a tapasztalata: ahol több nő összekerül, és az egyik lényegesen szebb vagy/és okosabb vagy/és tehetségesebb, mint a többi, ott biztos, hogy előbb-utóbb beindul a húsdaráló...

tudom, hogy ez nem túl pc duma és nem illik bele a mai korszellembe, de ettől még tény

persze nem mondom, hogy a férfiak között nincs ilyen, ezért volt jó régen, hogy ezeket a dolgokat le lehetett rendezni egy párbajjal vagy egy lovagi tornán

Dodó, férfisovinizmus?

a tanárokkal, pontosabban a tanárokból menedzserré vagy egyéb sikeremberekké vedlett nőkkel (vagy akár férfiakkal) szemben nekem is fenntartásaim vannak

mert ugye tanárképzőre az megy, aki 1. tényleg tanárnak való, ahhoz van affinitása. ez a szerencsésebb eset, mert ők legalább tanárok is maradnak, és valszeg még jól is csinálják, amit csinálnak 2. akit máshová nem vettek fel, ezért jobb híján elmegy tanárnak.

utóbbi esetben az egyik lehetőség rosszabb, mint a másik. egy részük tanár marad, pedig ez neki meg a gyereknek is egyaránt rossz. más részük pályát vált és olyan területen próbál sikeres lenni, ahonnan korábban eccer már kirúgták (nem vették fel). ez sem szerencsésebb eset, hiszen már felgyűlt benne egy csomó frusztráció, de minden áron meg akarja mutatni, hogy igenis, ez aztán neki való - ebből lesznek a legnagyobb ámokfutások, a gátlástalan kicsinálások

ha pedig két-három ilyen nő kerül egymással szembe, nos, az már felér egy kisebb atomháborúval... (a nőknek amúgy sem kell a szomszédba menni egy jó kis bozótharcért )

persze az is lehet, hogy mégis bejön neki az új terület, és mindenki jól jár, de általában ez a ritkább

Sziasztok!
Előre írom, hsz.-emmel senkit nem szeretnék megbántani és nem is irigylek senkit. Senkivel sem cserélnék.

Előszöris a "sikerhez" sztem a következőkre van szükség:
- szégyentelenség, gyomor
- sok-sok kapcsolati tőke
- pénz, pénz, pénz
- nyalás, taposás megfelelő időzítése

Harmincas éveimben járok, de azért láttam sokmindent. Leginkább azt, h. többségében olyan emberek ülnek a tenyérben, akiknek semmi közük az adott területekhez.
Többnyire pedagógusok, kik ilyen-olyan indokkal nagy lelkesedéssel pályát változtattak.
Az az x. számú cég, ahol eddig voltam mind pedagógus és "hasonló" diplomával rendelkező emberekre "bízta" az irányítást (többnyire haverjaik) és - többségében - a vezetést is.
Tavaly úgy gondoltam, h. elegem van az idegtépésekből és abból, h. két gazdasági és egy műszaki diplomámat (Mo.-on a legjobbak közé tartozó helyekről szereztem) nem tudom használni, mivel ezeknek a "csúcsembereknek" a hülyeségeit kell végrehajtanom és csicskáztatnak, kioktatnak. Így természetesen semmi sem lesz jó, ezért letolnak, de helyrehozom, ezért meg magukat dicsérik én meg menjek a kardiológiára 40 évesen szívrohammal?
Na, ne.

Otthagytam ezt a stílust, eljöttem egy "laza" céghez, ahol a mérnöki feladathoz mérnök van a pénzügyi feladathoz pénzügy szakos stb...
A lóvé kevesebb mint a fele (kb. 160 nettó) az addigi keresetemnek, de nyugodt vagyok, itt senki nem tapos, meg senki sem megalomán, pusztán szeretik a kollegákat meg a munkájukat.

Köszönöm, én nem kérek a milliókból és én sem tépem ezrek idegeit sem.

Kérdem, ki a sikeresebb???

Másik izgalmas téma, a NŐ.
A mai világ egyértelműen az övék. Többet bírnak, kegyetlenebbek is tudnak lenni. No meg ez a mai kommunikációra, elég durván a kapcsolatokra épülő világ is az ő javukra dolgozik.
Van vmilyen komplexus a mai nőkben, hogy megmutassák többre képesek a férfiaknál. (Rengeteg "ilyet" ismerek. Egyik pilóta akar lenni, a másik gazd. igazgató posztra hajaz, a harmadik FB tag akar lenni...)
Hát, én elhiszem - többre képesek.
Csak megnézem mit csinálnak majd egy teljesen elöregedett társadalomban, ahol már gyerek se nagyon van no meg férfi se nagyon lesz mert már most 40-50 körül hullanak. Ők meg elélnek 70 évig....

Harmadik, Brokernet Holding ZRT.
Nem igazán tudom a sikerüket, nyilván ezért sem vagyok milliárdos, de nem is hiányzik.
Jön hozzám egy középfokú végzettségű fickó a befektetéseivel (most már kötelezik őket vmilyen tanfolyamra, amit a másik cégükkel szerveznek).
Mondja - "Élete végéig én leszek a pénzügyi tanácsadója" Hát köszi. Valahogy nem.

Néhány haver nem igazán jól jön/jött ki ebből a buliból.

Én vittem a srácnak laptopot, kalkuláltam, mutattam, kösz, nekem nem éri meg.
- "Higgye el, kiszámoltuk."
Kösz, de bízom a pénzügyi ismereteimben....

senki nem akart beszólni neki, és nem hiszem, hogy bárki különösebben irigy lenne rá

egyszerűen leírtuk a véleményünket, ami kizárólag az alapján kristályosodott ki, mit válaszolt a hölgy a kérdésekre, milyen volt a fotója stb.

talán szólni kéne a pr-osának, hogy legközelebb engedje már, hogy az interjúalany a VALÓDI, életteli arcát is megmutassa. biztosan van neki olyan is, és biztos vagyok benne, hogy 100-szor izgalmasabb, mint ez a tanácsadók által összeeszkábált közhelyhalmaz

Ma olvastam csak a cikket. Annyit tennék hozzá, hogy nem annyira a munka és a tanulás vezet csak ide, lévén magam is annál a tanácsadó cégnél dolgoztam, ahol ő.Inkább mondanám, hogy jó időben, volt jó helyen és jó sokan voltunk akik hozzásegítették ahhoz, hogy most ott tartson, ahol. Talán illet volna ezt is megemlítse. A hálózat felépítése ugyanis azoknak jelentett teljes sikert, akik a kezdetnél ott voltak. Gondolom van egy pár ember, aki ezt megtapasztalta akár itt, akár más hasonló felépítésű cégnél.

Ja, és még valami: nem tudom, miért abból indulsz ki, hogy csak az bírálhat, aki önmaga sikertelen: "Hát igen,ha már nem csinálom,legalább jól beszólok neki". Honnan tudod, h "nem csinálhatom", ill., miért feltételezed, h az itt fórumozók mind otthon ülnek, és nem dolgoznak eleget, sikertelenek, irigyek, és gonoszak? Szerinted önmagában attól, hogy valaki gazdag szeretni is kell, és tilos negatív dolgot gondolni róla? Mert, ha igen, akkor 100%, h az irigység beszél a bírálóból? Nagyon fekete-fehéren látod te ez, Macika.

Ezt mondta ő is, szó szerint. És más fórumban is, ahol bírálat érte a céget, vagy vezetőit előbb utóbb felbukkant egy brokernetes tanácsadó, vagy maga a vezető, esetleg a sajtós, és szó szerint ez a válasz jött. Ami amúgy nem baj. Kedves Macika, ennyire nem egyszerű a világ. Én részemről maximálisan elismerem ennek a hölgynek a munkáját, nagyon gratulálok az eredményeihez, és kiemelkedő teljesítménynek tartom. Ettől fgtlenül még gondolhatom azt, h közhelyes válaszokat adott, és nem tűnt az interjúból egy izgalmas személyiségnek. Ez egy másik kérdés.

Az meg egy harmadik kérdés, hogy valaki a családi életet válsztja-e vagy a csúcskarriert. Ez sem egy bírálat, mert ez is egyéni, hogy kinek mi a fontosabb, és én nem minősíteném azt, hogy ki mit választ. Ezen kívül még csak nem is jelentettem ki, hogy a kettő kizárja egymást, inkább csak egy tipp volt, de lehet, ebben tévedek, és ha valaki a két területen egyszerre tud teljesíteni, akkor le a kalappal előtte.

Szóval lehet úgy is bírálni, hogy az ember közben nem irigy, és rosszindulatú, csak éppen elismerve a teljesítményt, egy másik szempontot is figyelembe vesz, mivel vkit nem csak az határoz meg, hogy mennyit tud keresni.

Még annyit:kifogást mindig lehet találni miért nem csinálunk valamit....

Hát igen,ha már nem csinálom,legalább jól beszólok neki.Mert az ugye a legkönnyebb.Csinálnin is valamit,most mindegy,hogy pénzügyi tanácsadás, vagy bármi amihez egyáltalán meg kellene mozdulni, netán egy picit többet is tenni mint amit okvetlen muszáj,hát igen, az necces.Mi lenne ha elismernénk azt aki az átlagnál sokkal többet volt hajlandó tenni?Hogy ezért az átlagnál több pénzt is kap?Hát kérem tessék utánna csinálni!Ha nem, akkor ne irigykedjünk és ne bíráljunk olyan embert akivel az életben még egy szót sem váltottunk,csak valakinek a valakije azt mondta,hogy...

Egyetértek! És tanulni folyamatosan. Egyébként én csodálom az ilyen nőket. Okosak, szorgalmasak és bátrak. Persze mindehhez kell egy nagyon biztos, segítő, családi háttér is.

Én elismerem, hogy a pénzcsináláshoz ért, de ettől függetlenül még nem szimpatikus, és nem is szívesen dolgoznék vele együtt. Bár erre nem is kért fel...

Mit akartok többet, elárulta a titkot, keményen kell dolgozni...

Egyetértek, a nő a közhelyek bajnoka, és ezt a fotója is maximálisan alátámasztja! Szerintem szólni kéne neki, h a semmitmondó közhelyes válaszok felejthetővé teszik őt. És, hát ugye elvileg nem ez kéne, h a cél legyen...