Hivatalosan nyomásgyakorlás folyik a BKV-nál, a munkavállalók azt akarják elérni, hogy sikerüljön megállapodni a kollektív szerződésről. Én azonban ebből csak azt érzem, hogy már megint szívatnak. Már megint engem, aki nem tehet semmiről, minden hónapban megveszi a bérletet. Mfor.hu-szubjektív.

Az már egy-két éve is gyanítható volt, hogy csak idő kérdése, mikor figyelnek fel a hatóságok Dzsó bácsira. Bár most így végiggondolva van egy olyan érzésem, hogy ő inkább Zsolt bácsi, csak túl gyorsan hadarta el a nevét a telefonban, amikor bemutatkozott. Mfor.hu-szubjektív.

Észrevették, hogy ez a nap más, mint a többi? Hogy nem egy álmos, unalmas novemberi hétköznapra ébredtünk, hanem kifordult a világ a sarkából?

A jelek szerint meghozta az eredményt az a (mű)balhé, amelyet befolyásos üzleti és politikai körök kavartak jól bejáratott médiahaverok segítségével a Sláger és a Danubius állítólagos kinyírása miatt. A Medián felmérése szerint ugyanis az emberek többsége korrupciót sejt a döntés mögött, sőt, fel van háborodva a fejlemények láttán. Pedig valójában két olyan rádiót sirat a nagyérdemű, amelyek az elmúlt bő évtizedben nagyobb vérengzést rendeztek a közízlésben, mint a Wehrmacht anno Sztálingrádnál a keleti fronton.

Tavaly ősz óta több vezető politikus is félreérthetően nyilatkozott a Nemzetközi Valutaalap, az Európai Unió és a Világbank által hazánknak folyósított hitelről. Kezdődött az egész Gyurcsány Ferenc nem túl szerencsés kijelentésével, miszerint a hitelt fel sem kell használni, csak tartalék, de a legújabb jelek szerint utóda, Bajnai Gordon sincs a helyzet magaslatán.

Remélhetőleg már helyreállt a rend a benzinkutakon a keddi hosszas sorbanállás és kannatöltögetés után. Aki nagyon igyekezett, talán még hatszáz forintot is megspórolhatott a "brutális" drágulás előtt. Ennél lényegesen többet hozhatott azonban a médiának az, hogy a nyári uborkaszezonban hetekig lovagolt a témán.

Brutális drágulásról szóltak a legutóbbi, fővárosi parkolással kapcsolatos hírek, de az ember álmában sem gondolta volna, hogy még a metró végállomások közelében is megszüntetik az ingyenes parkolóhelyeket arra késztetve az addig ott megálló dolgozókat, hogy ezentúl beautózzanak a belvárosi munkahelyükre. Szegény Gombóc Artúrnak csúfolt osztálytársam jutott eszembe az újabb parkolási mizériáról.

A hétvége mérlege: két nagy áruházlánc, kettő három-számjegyű átverés. Ráadásul - minden jel szerint - nagyüzemben folyik a vevők megkopasztása, érdemes résen lenni.

Továbbra is 8 százalékot kérnek, elbocsátásokról hallani sem akarnak az érdekképviseletek. Hétfőre új ajánlatot várnak a cég vezetőségétől, szól a pénteki hír. Vagy velem van baj, vagy a BKV alkalmazottai marslakók, és nem tudják, mi történik mostanában a Föld nevű bolygón.

Pénteken kora délután Gyurcsány Ferenc azt nyilatkozta a Reutersnek, hogy olyan hatalommal ruházná fel a felügyeletet, hogy felfüggeszthesse a shortolást a magyar piacon. A vadnyugati banditák – akik országunk és pénzünk ellen törtek – reszkethetnek, a vadkeleti hős visszalő.

Nemrég a gyeshez nyúlt volna a kormány, de egyelőre nem merte megtenni azt a lépést, hogy a jogosultsági időt háromról két évre csökkentse. Most a gyeddel próbálkozik – és érthető is, hogy valamilyen módon próbál spórolni a mostani nehéz helyzetben, ám talán nem az egyre kevesebb számban gyermeket vállalókat kellene sújtani. Ráadásul úgy, hogy az anyagi jogon járó segélyeket sem kapják meg hosszas utánajárás nélkül.

Adva van egy makacsul gerinces vagy reménytelenül puha gerincű vasúti szakszervezeti vezető – döntse el mindenki maga –, a dühtől habzó szájú utasok tömege és minden idők legimpotensebb magyar kormánya. Utóbbi terelgeti azt az állítólag európai országot, ahol karácsony előtt kilenc napig nem lehetett normálisan közlekedni. Mától lassan megint lehet – de ez a tragikomikus összképen már nem sokat változtat.

Kár, hogy nem lehet a sztrájkolók ellen sztrájkolni, csak bosszankodni miattuk. Az oldalunkon fórumozók hozzászólásaiból, és egyéb riportokból nagyjából látszik, hogy az egész sztrájk-történet miként juthat el a lakosság felé. Kevesen értenek egyet Gaskó úrral, aki magát minden bizonnyal a hősiesen embereiért küzdő, kitartó sztrájkirányító szerepében szeretné láttatni. Sokan ezzel szemben az ellenzék által irányított opportunistának tartják, aki egyből ugrik, ha kell, a régóta ismételt lózungokat bevetve, cinikus mosollyal a szája szélén.

Soha jobbkor nem jöhetett volna a nemzetközi krízis a magyar politikai elitnek. Most aztán hosszú évekig mindent rá lehet majd kenni a Nagy Gonosz Pénzügyi Válságra, miközben a folyamatosan hitegetett pórnép megint szív egy jó nagyot.

Baranya milliókat nyert a válságon – olvashattuk több újságban. A „nyeremény” a közgyűlésvezető Hargitai Jánosnak köszönhető, aki brókereket megszégyenítő tudással, és megérzéssel forgatja az önkormányzat pénzét. Reméljük, jól forgatja, mert veszteség esetén már kevésbé lesznek boldogok a megye lakói.

Érdekes történet kezd kialakulni a magyar piacon, bár a szánalmas szó talán jobban illik a sztorira. A PSZÁF vizsgálatot indított a Morgan Stanley ellen, vajon az általuk készített elemzés nem piacbefolyásolási céllal született-e. Az ügy messzire vezet, nézzük a lehetséges forgatókönyveket.

Lassan hozzászokhatunk, hogy folyamatosan érkeznek a válságról szóló hírek, hol arról, hogy nagy a baj, hol arról, hogy nem is vagyunk nyakig a …

Az egyik vezető kereskedelmi tévé híre szerint az emberek Budapesten sorban állnak az aranytömbökért, tonnaszámra viszik, mint a cukrot, sőt lassan már nem győzik önteni az aranyat, akkora az igény. Persze csak miután csődbe ment minden magyar bank, hitelt senki sem kapott, aki meg mégis, annak ötször annyit kell visszafizetnie.

A sztori nem egyszeri. Cégalapításra adta fejét barátunk, aki egy vállalkozó. A neve legyen Laci.

Élveztél el valaha teveháton? Másztad meg már ráklépésben a Csomolungmát? Építettél hullámvasutat hajtetvekből? Nem? Hát akkor te nem vagy különleges ember - így nem is lehetsz sztár a nagy magyar reklám- és médiacirkuszban.

Ki a hibás, hogy koppant egy nagyot a magyar sport a pekingi olimpián? A kormány? Az ellenzék? A pénzhiány? A zsidók? A romák? A turáni átok? Vagy Józsi bá’ a sarki kocsmából?

Véget ért az olimpia, az itthon kötelező első acsarkodási hullámon is túl vagyunk: mindenki eldönthette a napokban, hogy kell-e Gyurcsány a hibás feliratú matricát ragasztani azokra a sportolókra, akiktől jobb eredményt reméltünk, vagy esetleg titkos Schmitt Pál beszédekről kell fantáziálni, amiben direkt vereségre szólítja fel az olimpikonokat, természetesen pártja utasítására. Ebben a hajszában még a legszimpatikusabbak a fátyolos tekintetű filoszok, akik folyamatosan csak annyit motyognak maguk elé, hogy morális válság. Azt viszont valahogy sosem mondják, hogy konkrétan mire gondolnak, nekem meg az jutott eszembe, hogy segítek nekik.

A szlovákok nagyon készülnek az euróátállásra. Árfolyamról tárgyalnak a politikusok, információs plakátokat terveznek a grafikusok, számolnak a kereskedők is, meg a vásárlók is. Az átállásnak viszont minden bizonnyal az lesz a legérdekesebb és leglátványosabb eseménye, mikor Ausztria felől megérkezik a hétmilliárdos kölcsön. Persze látványosan szirénázó páncélautókkal mi is akarunk játszani!

Van egy szektor, amit ugyan stratégiainak kiáltottak ki, nem csak nálunk, de az unióban is, épp csak a stratégiát hiányolja az ember. Meg persze a piaci működést, ha már az állami gazdaságok odavannak. Elképzelni is szörnyű, ha az agrárszektorban az elmúlt néhány hétben történtek a médiacégekkel esik meg, vajon milyen információkkal szembesült volna a szegény hírfogyasztó. Én azért mégis megpróbáltam elképzelni.

A gördülősztrájk kifejezés körülbelül annyira magyarázható el, vagy fordítható le, mint a Rock and Roll. Rázd meg és pörgesd, mekkora marhaság már ez, és mégis, a világ egyik leghíresebb kifejezése. Nem beszélve arról, hogy ha meghallom, vagy olvasom valahol, széles mosolyra húzódik a szám. Ha a vasutasok így folytatják, még azt is elérhetik, hogy a gördülősztrájk emlegetése is hasonló reakciókat vált majd ki belőlem.

Órákat várnak a külföldiek jegyükre a Keletiben, az aládúcolt mennyezet oszlopai között. A pénztárosok számítógép nélkül, egyenként keresik ki az utakat egy könyvből, és a jegyeket kézzel írják – hallgatom megdöbbenve az egyik kereskedelmi televízió híradóját. Mondja valaki, hogy nem a balkánon élünk.

Világos, hogy a jegyellenőrzés automatizálása óriási beruházás, főleg, ha állami cég intézi, de az ipari forradalom óta valahogy sokan rájöttek arra, hogy bizonyos munkakörökben a gépi munka hatékonyabb, mi több, hosszú távon olcsóbb, mint az emberi. Az is gyanús, hogy tőlünk nyugatra nemigen látni metróban tucatjával álldogáló ellenőröket. A villamosokat körbevevő élőláncot azonban már végképp nem értem.

Az alkohol öl, butít és nyomorba dönt. Most már biztos. A Heineken meg gondolom sörben fizet a marketingeseinek, jó ideje. Ugyanis csak az általános elbutulással tudom magyarázni, hogy a cég szpemkampánnyal reklámozza zenei fesztiválokat - köztük a márka nevével díszített Balaton Sound fesztivált - népszerűsítő honlapját. Vagy tévedek, és ez a legújabb marketinges trükk: a kamikaze-kampány.

Focimeccset nézni közösségben jó. Ha már az ember az arénába nem jut ki, a közös szurkolás élményéből megmenthet valamit egy napernyős kerthelyiségben, sörözgetve, a tagtársakra sandítva, vajon ki kiért szorít. Előfordul azonban, hogy nemcsak a kivetítőn, hanem előtte is büntetők zajlanak.

A TEÁOR-kódok eddig is sok fejtörést okozó halmazának átszervezése a tipikus példája annak, amikor az egyszeri halandó elé egy akkora fát telepítenek, amitől végül nem látja magát az erdőt.