Az egy főre jutó hazai GDP idén kb. ugyanott lesz, mint 2005-ben volt, és a 2006-os utolsó komoly növekedéssel jellemezhető év óta a hazai gazdaságra a stagnálás, abszolút és relatív értelemben vett lecsúszás a jellemző. Más szóval - habár a klasszikus értelmezés szerint nem így van - de valójában idehaza 6 éve folyamatosan válság és recesszió van.

Több éve optimista vagyok a dollárra (elsősorban az euróval és a forinttal szemben) de eddig jellemzően ez nem volt nyerő hozzáállás. Most azonban vannak jelei, hogy a dollár komoly menetelés közepén van, s talán még nincs vége erősödő trendjének.

Nagyon jó interjú az alapblogon, amelynek jelentős részével egyet is értek:

Az mfor.hu heti esszenciája.

Megőrült a világ, olyanok kérdeznek a Facebook részvényről, akiknek semmi kapcsolatuk nincs egyébként a tőzsdével. Láthatóan az egész Földről próbálják bevonzani a pénzt az alapítók, hogy sikeres legyen a jegyzés. Természetesen fogalmam sincs hol lesz a Facebook részvény árfolyama ma, jövő héten vagy 1 év múlva, az biztos, hogy nagyon drágának tűnik, tehát hosszútávú befektetésként nem tűnik túl vonzónak.

Állítólag megvan Simor utódja az MNB élén.

Régen írtam már, mivel sok mindent nem kellett kommentálni, amit meg kellett volna, már megtettem a korábbi írásokban – nem ismétlem magam. Ennek kicsit ellentmondva most ismét a feltörekvő országok növekvő rövid távú instabilitására világítanék rá, mivel egyre több az intő jel.

Évtizedekre konszolidáltuk az államháztartást harsogta gazdasági miniszterünk pénteken az újabb adóemelések előtt. Miközben ugyanazon a napon két másik – feltételezhetően gazdaságilag analfabéta - országban teljesen más lépésekről döntöttek.

Az mfor.hu eheti esszenciáját ezúttal is (sokadszorra) Matolcsy György ihlette.

Természetesen ha ránézünk a keddi napra, akkor látjuk, hogy most éppen nem fénylik, de ennél sokkal fontosabb kérdés, hogy az arany jó hosszútávú befektetés-e?

Érdemes tanulmányozni a gazdaságtörténetet, mert szinte minden jelenkori intézkedésnek van előképe, és gyakran képet alkothatunk arról, hogy mi vár ránk a különböző gazdasági diktátumok vagy környezetváltozás hatására. Emiatt talán érdemes megnézni, hogy mi történt Franciaországban az utolsó szocialista elnök, Francois Mitterrand beiktatása után, különös tekintettel arra, hogy az új elnök is Francois. És még ráadásul szocialista is. Sőt, még a programjaikban is vannak hasonlóságok.

Európa választott, de még nem tudjuk mit. Annyit tudunk, hogy a görögöknél egy fő híja van az EU-IMF csomagot támogató ND-Pasok koalíciónak, a 150 helyett csak 149 székük lesz.

Semmi izgalmasat nem tudok mondani, az olajpiac ugyanazt jelzi - kis késéssel - mint amit a kötvénypiac már korábban jelzett: nem túl erős a növekedés a világban.

Az mfor.hu heti esszenciája.

Habár év elejétől március közepéig meglehetősen jól láttam és értettem a tőkepiaci folyamatokat, ám az utóbbi pár hétben elbizonytalanodtam - mivel egyáltalán nem az történt, mint amire számítottam.

Nagyon jó elemzést (BNP) kaptam Japánról annak kapcsán, hogy szeretnék megemelni a fogyasztási adót, hogy ezzel egyensúlyozzák ki a költségvetést, és rántsák vissza a szakadék széléről az egyre gyorsuló ütemben eladósodó Japánt.

Miért esnek az európai részvénypiacok? Azért, mert Európa rossz orvosságot alkalmaz a betegségére. Azt gondolják, hogy a fő probléma az államok túlzott költekezése volt, s erre logikus módon a megszorítás a megoldás.

A szerdai nap pontosan rámutatott arra, hogy miért érdemes bizalmat építeni a gazdaságpolitikában: akiben bíznak, akiben hisznek, annak olcsón adnak hitelt a piacok, és ennek hatása - ahogy már sokszor kifejtettem - sokmilliárd forintban mérhető.

Vakmajom kolléga - egyébként teljesen jogosan - azt mondogatja mostanában, hogy mindenki tele van magyar vállalati kötvényekkel, ez az új magyar privátbanki és intézményi kedvenc, és ez nem szokott jót jelenteni az árfolyamalakulás szempontjából.

Hoztam is ajándékot meg nem is - mondta az okos leány, mire bölcs Mátyás királyunk rászólt, hogy ugyan rejtse már el a csúnyáját. Mi is így vagyunk ezzel a Széll Kálmán Terv 2.0 kapcsán.

Sokan meglepődnek a kormány új és még újabb adójavaslatain, de ez csak azért van, mert nem ismerik a jelenlegi magyar gazdaságpolitika alapvetését. Ha ezt ugyanis megértjük, akkor a gyakran keszekuszának tűnő cselekedetek rögtön értelmet nyernek.

Egy érdekes téma, Jeremy Grantham írása, amit most kaptam.

Az angol deviza nagyot erősödött arra a hírre, hogy a jegybank nem folytatja a pénznyomtatást.

Nagyon sokat nem változott amit a piacokról gondoltam, de jól látszik, hogy legalább kétpólusú lett a világ. Van egyrészt Európa, ahol a periféria részvénytőzsdéin a 2011 tavaszán kezdődött medvepiac láthatóan még nem ért véget, mivel a megszorítások recessziót generálnak; és vannak azok az országok, ahol növekedés várható, így a tőzsdék is hosszabb távú emelkedő trendben maradtak.

Ül a repülőn a bangladesi, az egyiptomi, a román és a magyar miniszterelnök. A repülő elkezd zuhanni. Melyiknek nem jut ejtőernyő?

Az mfor.hu heti esszenciája az egekbe törő tojásárakról, illetve másodállásukat elvesztő képviselőkről.

A kormány legújabb kiszivárgott/kiszivárogtatott ötlete, a pénzügyi tranzakciós adó a jelenleg megszellőztetett formájában óriási melléfogás lenne. A hírek szerint ugyanis a terv az, hogy az utalásokat, banki be- és kifizetéseket, pénzfelvételeket, pénztári forgalmat, csekkes fizetést, stb. büntetnék az új adóval. Egy ilyen adó hatása nyilvánvaló: az emberek kevésbé szívesen fognak bankolni, hanem amit lehet, azt készpénzben fognak intézni, mert azt nem adóztatja meg az állam. Ez természetesen abszolút ellentétes a gazdaság érdekeivel, hiszen a már amúgy is magas készpénzhasználat további növelése újabb lökést adna a feketegazdaság terjedésének.

Az Economistban jó cikk van arról, hogy a kormányzatokra - ellentétben a vállaltokkal - nem nagyon vonatkoznak közös számviteli elvek, így mindenki össze-vissza trükközik, kénye-kedve szerint csoportosítgatva mindenféle tételeket. Emiatt az államok vagyoni-költségvetési helyzetének összehasonlítása eléggé nehéz dió.

Az egyik legismertebb tőzsdei mondás a címben szereplő kifejezés ellentéte - sell in May and go away - mivel régi tapasztalat, hogy a május-október közötti tőzsdei teljesítmény átlagosan sokkal rosszabb, mint a november-április közötti.

A Nemzetgazdasági Minisztérium Járai Zsigmond és Kopits György után ezúttal egy jobboldali újságírót, Szajlai Csabát utasít rendre.