A tegnapi gazdasági hírcsokrok elengedhetetlen része volt, hogy az eurózóna pénzügyminiszterei döntésének eredményeként a kis balti állam csatlakozhat tizenhetedikként a közös európai valutához, az euróhoz. A dolog pikantériája, hogy a tegnapi örömködés után ma publikált Eurostat jelentés szerint az észtek inflációja júniusban átlépte a három százalékot.

Orbán Viktor a választások után azt mondta, hogy élete legnehezebb feladata előtt áll, az első fájdalmas leckét máris megkapta a magyar miniszterelnök. A következő időszakra nézve már csak az a kérdés, hogy tanul-e ebből a leckéből, vagy sértődötten a sarokba vonul kisírni magát. Mfor.hu-szubjektív.

Valami nem világos a nemzetgazdasági miniszter kommunikációjában: néhány hónap alatt mintha kicserélődött volna. Ez már nem az a Matolcsy György, aki a választások előtt volt.

Nem új találmány, előttünk már több lap eljátszotta az "Elfogtunk egy levelet" nevű játékot, de most az mfor.hu is szabadjára engedte fantáziáját. Azt próbáltuk elképzelni, mit szólhatott Orbán Viktor miniszterelnök, amikor először meghallotta Kósa Lajos csütörtöki szavait. Mfor.hu-szubjektív.

Az alábbi képet az MTI tudósítója készítette 1946. július 25-én Budapesten. Akkor a Magyar Kommunista Párt és a Szociáldemokrata Párt nagygyűlésén a Millenáris pályán a forint védelmében tüntettek. Lehet, hogy most is hasznosabb lenne egy hasonló elrettentő felirat a spekulánsok felé.

Az elmúlt napok megnyilatkozásai furcsa érzést keltenek: a Fidesznek vagy be kellene tartani a jelenleg érvényes játékszabályokat, vagy az újonnan összeülő parlamentben a többségüket kihasználva megváltoztatni azokat. A szabályok áthágása azonban - láttuk az elmúlt években - nem szül jó vért.

Vészesen közeledik a szavazás, vasárnap az urnákhoz kell járulnia az országnak. Ezzel lassan a végéhez közeledik az mfor.hu választási interjúsorozata, melyet most egy rendhagyó "interjúval" vagyunk kénytelenek lezárni. Az általunk megkeresett öt pártból négy készségesen állt a rendelkezésünkre, ők is fontosnak tartották, hogy megjelenjen véleményük a lapban, csak egy kakukktojás volt.

Hivatalosan nyomásgyakorlás folyik a BKV-nál, a munkavállalók azt akarják elérni, hogy sikerüljön megállapodni a kollektív szerződésről. Én azonban ebből csak azt érzem, hogy már megint szívatnak. Már megint engem, aki nem tehet semmiről, minden hónapban megveszi a bérletet. Mfor.hu-szubjektív.

Az már egy-két éve is gyanítható volt, hogy csak idő kérdése, mikor figyelnek fel a hatóságok Dzsó bácsira. Bár most így végiggondolva van egy olyan érzésem, hogy ő inkább Zsolt bácsi, csak túl gyorsan hadarta el a nevét a telefonban, amikor bemutatkozott. Mfor.hu-szubjektív.

Észrevették, hogy ez a nap más, mint a többi? Hogy nem egy álmos, unalmas novemberi hétköznapra ébredtünk, hanem kifordult a világ a sarkából?

A jelek szerint meghozta az eredményt az a (mű)balhé, amelyet befolyásos üzleti és politikai körök kavartak jól bejáratott médiahaverok segítségével a Sláger és a Danubius állítólagos kinyírása miatt. A Medián felmérése szerint ugyanis az emberek többsége korrupciót sejt a döntés mögött, sőt, fel van háborodva a fejlemények láttán. Pedig valójában két olyan rádiót sirat a nagyérdemű, amelyek az elmúlt bő évtizedben nagyobb vérengzést rendeztek a közízlésben, mint a Wehrmacht anno Sztálingrádnál a keleti fronton.

Tavaly ősz óta több vezető politikus is félreérthetően nyilatkozott a Nemzetközi Valutaalap, az Európai Unió és a Világbank által hazánknak folyósított hitelről. Kezdődött az egész Gyurcsány Ferenc nem túl szerencsés kijelentésével, miszerint a hitelt fel sem kell használni, csak tartalék, de a legújabb jelek szerint utóda, Bajnai Gordon sincs a helyzet magaslatán.

Remélhetőleg már helyreállt a rend a benzinkutakon a keddi hosszas sorbanállás és kannatöltögetés után. Aki nagyon igyekezett, talán még hatszáz forintot is megspórolhatott a "brutális" drágulás előtt. Ennél lényegesen többet hozhatott azonban a médiának az, hogy a nyári uborkaszezonban hetekig lovagolt a témán.

Brutális drágulásról szóltak a legutóbbi, fővárosi parkolással kapcsolatos hírek, de az ember álmában sem gondolta volna, hogy még a metró végállomások közelében is megszüntetik az ingyenes parkolóhelyeket arra késztetve az addig ott megálló dolgozókat, hogy ezentúl beautózzanak a belvárosi munkahelyükre. Szegény Gombóc Artúrnak csúfolt osztálytársam jutott eszembe az újabb parkolási mizériáról.

A hétvége mérlege: két nagy áruházlánc, kettő három-számjegyű átverés. Ráadásul - minden jel szerint - nagyüzemben folyik a vevők megkopasztása, érdemes résen lenni.

Továbbra is 8 százalékot kérnek, elbocsátásokról hallani sem akarnak az érdekképviseletek. Hétfőre új ajánlatot várnak a cég vezetőségétől, szól a pénteki hír. Vagy velem van baj, vagy a BKV alkalmazottai marslakók, és nem tudják, mi történik mostanában a Föld nevű bolygón.

Pénteken kora délután Gyurcsány Ferenc azt nyilatkozta a Reutersnek, hogy olyan hatalommal ruházná fel a felügyeletet, hogy felfüggeszthesse a shortolást a magyar piacon. A vadnyugati banditák – akik országunk és pénzünk ellen törtek – reszkethetnek, a vadkeleti hős visszalő.

Nemrég a gyeshez nyúlt volna a kormány, de egyelőre nem merte megtenni azt a lépést, hogy a jogosultsági időt háromról két évre csökkentse. Most a gyeddel próbálkozik – és érthető is, hogy valamilyen módon próbál spórolni a mostani nehéz helyzetben, ám talán nem az egyre kevesebb számban gyermeket vállalókat kellene sújtani. Ráadásul úgy, hogy az anyagi jogon járó segélyeket sem kapják meg hosszas utánajárás nélkül.

Adva van egy makacsul gerinces vagy reménytelenül puha gerincű vasúti szakszervezeti vezető – döntse el mindenki maga –, a dühtől habzó szájú utasok tömege és minden idők legimpotensebb magyar kormánya. Utóbbi terelgeti azt az állítólag európai országot, ahol karácsony előtt kilenc napig nem lehetett normálisan közlekedni. Mától lassan megint lehet – de ez a tragikomikus összképen már nem sokat változtat.

Kár, hogy nem lehet a sztrájkolók ellen sztrájkolni, csak bosszankodni miattuk. Az oldalunkon fórumozók hozzászólásaiból, és egyéb riportokból nagyjából látszik, hogy az egész sztrájk-történet miként juthat el a lakosság felé. Kevesen értenek egyet Gaskó úrral, aki magát minden bizonnyal a hősiesen embereiért küzdő, kitartó sztrájkirányító szerepében szeretné láttatni. Sokan ezzel szemben az ellenzék által irányított opportunistának tartják, aki egyből ugrik, ha kell, a régóta ismételt lózungokat bevetve, cinikus mosollyal a szája szélén.

Soha jobbkor nem jöhetett volna a nemzetközi krízis a magyar politikai elitnek. Most aztán hosszú évekig mindent rá lehet majd kenni a Nagy Gonosz Pénzügyi Válságra, miközben a folyamatosan hitegetett pórnép megint szív egy jó nagyot.

Baranya milliókat nyert a válságon – olvashattuk több újságban. A „nyeremény” a közgyűlésvezető Hargitai Jánosnak köszönhető, aki brókereket megszégyenítő tudással, és megérzéssel forgatja az önkormányzat pénzét. Reméljük, jól forgatja, mert veszteség esetén már kevésbé lesznek boldogok a megye lakói.

Érdekes történet kezd kialakulni a magyar piacon, bár a szánalmas szó talán jobban illik a sztorira. A PSZÁF vizsgálatot indított a Morgan Stanley ellen, vajon az általuk készített elemzés nem piacbefolyásolási céllal született-e. Az ügy messzire vezet, nézzük a lehetséges forgatókönyveket.

Lassan hozzászokhatunk, hogy folyamatosan érkeznek a válságról szóló hírek, hol arról, hogy nagy a baj, hol arról, hogy nem is vagyunk nyakig a …

Az egyik vezető kereskedelmi tévé híre szerint az emberek Budapesten sorban állnak az aranytömbökért, tonnaszámra viszik, mint a cukrot, sőt lassan már nem győzik önteni az aranyat, akkora az igény. Persze csak miután csődbe ment minden magyar bank, hitelt senki sem kapott, aki meg mégis, annak ötször annyit kell visszafizetnie.

A sztori nem egyszeri. Cégalapításra adta fejét barátunk, aki egy vállalkozó. A neve legyen Laci.

Élveztél el valaha teveháton? Másztad meg már ráklépésben a Csomolungmát? Építettél hullámvasutat hajtetvekből? Nem? Hát akkor te nem vagy különleges ember - így nem is lehetsz sztár a nagy magyar reklám- és médiacirkuszban.

Ki a hibás, hogy koppant egy nagyot a magyar sport a pekingi olimpián? A kormány? Az ellenzék? A pénzhiány? A zsidók? A romák? A turáni átok? Vagy Józsi bá’ a sarki kocsmából?

Véget ért az olimpia, az itthon kötelező első acsarkodási hullámon is túl vagyunk: mindenki eldönthette a napokban, hogy kell-e Gyurcsány a hibás feliratú matricát ragasztani azokra a sportolókra, akiktől jobb eredményt reméltünk, vagy esetleg titkos Schmitt Pál beszédekről kell fantáziálni, amiben direkt vereségre szólítja fel az olimpikonokat, természetesen pártja utasítására. Ebben a hajszában még a legszimpatikusabbak a fátyolos tekintetű filoszok, akik folyamatosan csak annyit motyognak maguk elé, hogy morális válság. Azt viszont valahogy sosem mondják, hogy konkrétan mire gondolnak, nekem meg az jutott eszembe, hogy segítek nekik.

A szlovákok nagyon készülnek az euróátállásra. Árfolyamról tárgyalnak a politikusok, információs plakátokat terveznek a grafikusok, számolnak a kereskedők is, meg a vásárlók is. Az átállásnak viszont minden bizonnyal az lesz a legérdekesebb és leglátványosabb eseménye, mikor Ausztria felől megérkezik a hétmilliárdos kölcsön. Persze látványosan szirénázó páncélautókkal mi is akarunk játszani!