Szerdán jelentette be az MNB, hogy javítja a hazai bankok finanszírozását és a gazdaság ellátását friss hitellel. Mindezt azzal, hogy jelzálogpapírokra, mint fedezetre hitelt ad a bankoknak illetve maga is vásárol jelzálogpapírokat. Ezzel nem teszünk mást, mint más jegybankok szerte a világban: szocializáljuk a privát adósságokat, melyek eltűnnek a jegybank mérlegében, ezzel egyidőben növeljük a pénzkínálatot.

Elképesztően pozitív hangulatban teltek el a januári napok a tőzsdéken. A tavalyi őszi pánik után, illetve a novemberi, decemberi likviditásszűkét hátunk mögött hagyva optimizmussal indult az új év. Az ECB mennyiségi enyhítése miatt a banki kockázati prémiumok lejjebb jöttek, és a banki részvények erősen emelkedtek.

Sokat gondolkodtam az elmúlt napokban, mi is lehet a kormány igazi célja. Az nyilvánvaló, hogy a nyugati sajtó kommunikációja egy bizonyos szájízzel vagy másképp, egy szemüvegen át kommunikálja az ország eseményeit. Én is átéltem nap mint nap, hogy kérdezik barátok, szomszédok ismerősök: "Geht Ungarn pleite?". Én persze mindig mondom, hogy nem, meg az egész kicsit túl van trombitálva, és nyilván látszik, hogy a kormány nem tudja magát megértetni nyugaton. Már nagyon régóta írtam, hogy a kommunikáció és a stratégia amit folytatnak nem megfelelő, így nem érnek célba. De mi is a cél egyáltalán?

A mai nap tovább nőttek a magyar papírok hozamai, mind forintban, mind euróban. A nemzeti bank ezt lassan már nem fogja tétlenül nézni, és közeledhet egy kamatemelés váratlanul, akár 2-3 százalékpontos is a gyengülés fékezésére.

Kezdem egy idézettel, mely a Bloombergen jött le hétfőn: "We Hungarians have failed for over a hundred years to show western Europe our own virtues." (O.V.)

Egyre több olyan hír lát napvilágot, mely arról szól, hogy a bankok adják el részesedéseiket cégekben, leányokban. A minap a feltörekvő piacok egyik királya, a Banco Santander jelentette be, hogy tőzsdén keresztül értékesíti chilei és brazil leánybankja egy részét. Ez azért nagy szó.

Úgy látszik, a hitelminősítő megunta a szituációt, és letett minket junkba. Persze ott is van élet, csak drágább. Az okok ismertek.

Hosszú huzavona és fenyegetés (a hitelminősítők, piac) után a kormány beismerte, hogy mégis a kutya mozgatja a farkat.

Eléggé polgárpukkasztóra sikeredett a cím, de a lényeg az, hogy sok országból menekítik a pénzüket, akiknek van. Münchenben, Berlinben rekordnagyságú a kereslet a lakásokra, melyeket a görögök vásárolnak, akik kb.55 milliárd eurót vontak ki bankjaikból, melyek immáron teljesen az ECB-n lógnak. De ott vannak a kínaiak is, akiknek ugye jól megy a gazdasága. Ők inkább az USA-ban és Kanadában vásárolnak.

Kétségtelenül sok a gazdasági és politikai probléma Európában és az öreg kontinensen túl is. A politikusok többsége azonban úgy tűnik a mostani helyzetben nem a megoldásra, az esetleges összefogásra törekszik, hanem saját rövidtávú hatalmi érdekeinek megfelelően lép, és nyilatkozik. Ezek a nyilatkozatok pedig természetesen azt a vélekedést erősítik a befektetőkben, hogy az eurózóna tényleg szétesik, így csak tovább hergelik az egyébként is megvadult piaci szereplőket, véli Varga Péter friss publikációjában.

A francia Société Générale csütörtökön publikált egy érdekes elemzést, melyben ismét rámutattak arra, hogy sok államnak mekkora "egyéb" adóssága van. Ha kicsit utánaszámolunk, akkor ez a 1,4 ezer milliárd amerikai dollárnak megfelelő európai "segítség" - az 1000 milliárd eurós EFSF - eltörpül a többi egyéb állami ígéret mellett. Pedig már ez az összeg is a német GDP kb. 70 százaléka. Németországnak ugyanis a GDP-re vetítve még mintegy 400 százalékra rugó egyéb (a nyugdíj, egészségügy etc.) fizetési ígérete is van. És a fizetési ígérvényekkel nincsenek egyedül.

Lassan készülődik az az európai új törvény a banki szabályozásról, mely limitálni fogja a banki mentőcsomagokat. Már korábban is tervezték, de aztán elnapolták, hogy az ún. senior kötvényesek is kasszához legyenek szólítva, ha egy bank félrecsúszik. Az eddigi gyakorlat az volt, hogy az államok (adófizetők) mentették meg a bankokat, tőkésítették újra, a senior kötvényesek meg a legtöbb esetben (kivétel a közelmúltból pl. a kazah bankok) nem szenvedtek kárt.

Óriási pánik van ma a piacokon, amit nem szükséges sokat ragozni. Azonban mindez nem csak a részvény és devizapiacokon zajlik, hanem a kötvénypiacokon is. A német, USA hozamgörbék mesterségesen le vannak nyomva, a hozamok nem a piaci szereplők gazdasági elvárásait fejezik ki, hanem a beavatkozások hatását.

Folytatódnak a kapkodó lépések a hazai gazdaságpolitikában a nagyívű célok mentén. A konkrét célok kitűzése fontos, de azoknak elérhetőknek kell lenniük, az intézkedéseknek pedig tisztának és következetesnek. Nézzük meg, mi történt idehaza!

Szépen jönnek fel az indexek az ellenállások felé (DAX 5800-6000, S&P 1230), de mindez eddig nem más, csak shortzárás és rövid távú momentumtrading. Sokan tisztában vannak azzal, hogy óriási a külső piaci beavatkozás esélye, ezért minden irányban építik le a pozícióikat. Így a piacon rövid távon technikailag lehet tradelni, de mint már korábban írtam, a stopok kiütésének itt igen nagy az esélye.

A napokban több hír is napvilágot látott arról, hogy a Mol vezetők (Hernádi, Világi, Fasimon) a Magnolia (ISIN: XS0247761827) nevű, a Mol részvényeire átváltható, lejárat nélküli, de 2016-os visszahívási joggal ellátott, igen magas, 100 ezer euró névértékű papírt vásárolják. A konstrukció annak a Mol taktikának lehet a része, amely az OMV-s harc idején visszavásárolt és a bankoknál elhelyezett saját részvényekre ilyen módon "fizet díjat". Ez ennek a variánsnak a "publikus" változata, persze többet tudna erről maga a Mol mondani.

Csak szörnyülködve lehet figyelni a bankvezetők barátságos hangú nyilatkozatát, hogy bankjuk mennyire jó állapotban van. Egyikük szerint csak 900 millió euró görög kitettsége van kötvényben (persze nem mondják, hogy van egy görög leányuk is), vagy a másikuk, aki arról ábrándozik, hogy ezen a volatilis piacon tőkeemelést hajt végre, ha a befektetők elfogadják hiteles üzleti tervüket. Nem vicc ez?

Sajtóhírek szerint nagy könnyítés jön a magyar hiteleseknek, akik svájci frankban adósodtak el. Lehetővé válik, hogy a hitelt 180 forintos árfolyamon visszafizessék. Ez annyira szépen hangzik, hogy már-már azt hiszi az ember, "minden jó lesz".

A piacokról lényegtelen írni, hiszen mára már mindenki látja, aki nem akarja az is. Ismét benne vagyunk egy ördögi körben, melyet 3 éve a jegybankok és államok közös beavatkozása vágott el. De miként is kerültünk ide? Miért ilyen gyors mindez?

Az utóbbi napok mészárlása után itt az ideje megpihenni. Az S&P500 fontos szintre érkezett, a DAX pedig nem messze van tőle (még 150-200 pont, ezért a DAX technikai alapon sebezhetőbb).

Igazából úgy néz ki, hogy a piacok bár idegesen reagálnak, de nagy pánikeladások nincsenek. A német hozamok is lejjebb mentek, de intraday már korrigálnak felfele – a 2,5 százalék, amit elértünk a múlt heti "megoldás-előtti" pánikban, erős pszichológiai határ. Az olasz, spanyol kötvények lejjebb nyitottak circa 0,5 százalékkal, ami szintén nem túl sok, ismerve a volatilitásukat. Ott is állnak még a múlt heti mélypontok, nem estek el. Az ázsiai piacok is tartják magukat, sokkal kevésbé korrigálnak, mint az európai vagy USA piacok.

A nemzetközi részvénypiacokon mindenki az amerikai adósságplafon módosítására vár, úgy tűnik, senki sem hiszi el, hogy ne tudnának megegyezni a demokraták és a republikánusok. A bejelentésre könnyen lehet, hogy néhány napos rali lesz a reakció, persze nem feltétlen a magyar tőzsdén. A helyzet ugyanakkor meglehetősen bonyolult, hiszen a makrogazdasági helyzet folyamatosan romlik világszerte, így hosszútávon előbb-utóbb ezt is lereagálják a tőzsdék, véli aktuális írásában Varga Péter.

Lassan 3 éve tört ki a Lehman-válság, és most megint itt vagyunk egy másik küszöbén. Ha egy pillanatképet nézünk, teljesen ugyanaz a látvány fogad minket. Most a német kötvényeket veszik mint az aranyat, az olaszt meg szórják (a jó pénz kiszorítja a rosszat, most itt van, csak időbe telik). Az olasz téma ráadásul nagy falat, erre nem lehet egy mentőcsomagot fabrikálni.

A mai kép eléggé siralmas. Na nem is a részvénypiacokon látszik ez igazán, hiszen azok alig mozognak, de a kötvények piacán már rég volt ilyen. Az árak esnek minden kisebb eladásra, lényegesen. Ami az előbb még vételi ár volt, az eladási lesz azonnal. Senki sem akar vállalati, feltörekvő piaci kötvényt tartani.

Továbbra is a görögökről szólnak a hírek, de a háttérben több érdekes sztori is volt. A kínai cégek között sok a sötét ló, amelyet kötvényesként vagy részvényesként finanszírozva komoly csalódás érheti a befektetőket. VP végül egy érdekességre is rávilágít: a mostani folyamatok fényében, ha a magyar bérszínvonal nyomott marad, az egymillió új munkahely korántsem annyira elképzelhetetlen, mint azt sokan állítják.

A Fed erős dollárról beszél, ám ezt senki nem hiszi el, hiszen a tettei mást tükröznek. Az amerikai jegybank célja, hogy az infláción keresztül magasan tartsa az eszközök árát, ezzel erősítse a gazdaságot, és tegye versenyképesebbé az amerikai munkaerőt. Ezt látva egyelőre nem érdemes árral szemben úszni.

Az elmúlt hónapok emelkedése után számos tőzsdei termék további áremelkedése kapcsán merülnek fel kételyek, egyelőre azonban még a kiadós korrekció is várat magára. Miközben az árak egy 5-10 százalékos sávba ragadtak, a volatilitás növekedése már a küszöbön van, a nem várt hírekre erőteljesebb piaci reakciók jöhetnek. VP helyzetelemzése.

Portugália és Spanyolország, melyek sokáig vezető helyen voltak a latin-amerikai országokbeli befektetéseket illetően, most érdekes szituáció előtt állnak – főleg Portugália.

A minap olvastam az interneten egy hírt, miszerint az USA-ban újra szintetikus termékeket gyártanak. Most a junk (high yield) kötvénypiacok a nagy sláger, és szórják ki a már évek óta nullán levő jegybanki kamatokon kiéhezett, mindent megvevő, hozamvadász befektetőknek.

Európából nézve talán csak lokális problémának tűnhet az arab világban immár hónapok óta tartó tüntetések eszkalálódása, ám Szaúd-Arábiát is megérintette a forradalom szele, ami már nagyon súlyos következményekkel járhat a világgazdaságra nézve is. Az olajár kapcsán mindenki további növekedéssel számol, ez pedig könnyen lehet hogy stagflációs gazdasági állapotot eredményez. Mindezek fényében a tőzsdei árfolyamok kapcsán nem lenne meglepő egy komolyabb esés, derül ki Varga Péter helyzetelemzéséből.