Tart a QE-rally, sőt tovább terjedt a részvényekről egy másik eszközosztályra: az árukra is, lásd arany, olaj. Az ok egyszerű: a gazdasági nehézségek és várható lassú növekedés/recessziós veszélyek okán a nagy jegybankok tovább folytatják a pénznyomtatást.

A görög saga úgy tűnik, ha nem is a végéhez, de egyik fejezetének lezárásához közeledik. Az európai döntéshozók, ha feltételekkel is, de valószínűleg megadják a második mentőcsomagot Görögországnak.

Az MNB igen fontosnak tűnő intézkedéseket jelentett be, aminek hosszútávú hatásai lehetnek.

Végre megtudtuk, hogy mi a kormány legfontosabb célja.

Nemrégen az amerikai, most pedig a japán jegybank jelentette be, hogy explicit inflációs célt tűz ki.

Egészen el vagyok képedve, hogy micsoda nagyágyúkat tud Zentai Péter mikrofonvégre kapni az alapblog.hu számára, legutoljára Soros György adott tanulságos interjút neki, de "megvolt" már például Jim Rogers és Marc Faber, valamint több fontos gazdaságpolitikus is. Soros kijelentései közül számomra talán a legérdekesebb, miszerint "Európa számára Németország ma olyan, mint amilyen az IMF volt a kilencszáznyolcvanas években Latin-Amerikában".

Nehéz eldönteni egy politikusnál, hogy csak úgy tesz, mintha nem értene valamit, vagy tényleg nem érti, hogy miről van szó. Lázár János esetében is felmerül a klasszikus kérdés.

Nagyon jó és érdekes írást találtam Paul Krugman blogján keresztül.

Így olvastam a portfolio.hu tudósítását, amelynek a valódi címe persze nem ez volt, hanem az, hogy "VÉGLEG leszállt a Malév".

Tombolt a hülyeség csütörtökön is, egy kis válogatás a nap vicces híreiből.

Idén a tőzsdék immáron komoly pluszba kerültek, és aki tavaly az év utolsó napjaiban szinte bármilyen kockázatos eszközt (pl. EU-periféria kötvényt, vállalati kötvényt, feltörekvő devizát, részvényeket) vásárolt, az most elégedetten számolgathatja gyarapodó vagyonát.

A kormányzat még mindig nem értette meg, hogy Magyarországon bizalmi válság van: a lakosság és a vállalkozók nem bíznak az államban, attól félnek, hogy az vállalásait, szerződéseit, ígéreteit nem tartja be illetve nem biztosítja, hogy az ők ilyen egymás iránti elvárásai, szerződési kötelezettségei be legyenek tartatva. Ez a legveszélyesebb típusú válság, mert bizalom híján sem egymással, sem az állammal nem akar senki szerződni - ilyenkor a gazdaság megáll, és mindenki rosszul jár.

A jelenlegi piaci-gazdasági környezet nem arról szól, hogy minden probléma megoldódott, jön az óriási növekedés, minden szép és jó lesz. A fejlett kötvénypiacok jól mutatják, hogy a gazdaságok - és ennél fogva a piacok is - túlélő üzemmódban vannak: örülnek, hogy életben maradtak, de egyáltalán nem duzzadnak az erőtől.

Állítólag az IMF megállapodás pénzügyileg kedvező a kormányzat szerint is. Ez a mai vicc, bár ez inkább tragikomédia.

Habár tudjuk, hogy a mezőgazdaságnak négy nagy ellensége van, a tavasz, a nyár, az ősz és a tél, és azt is tudjuk, hogy a gazdáknak mindig van valami sérelmük, hogy kivonuljanak traktorral, kombájnnal az utakra, ám látni kell, hogy az EU-csatlakozás gigantikus pénzbeáramlást és a profitabilitás elképesztő megugrását hozta - elsősorban a szántóföldi, külterjes gazdálkodók esetén.

Most küldte át Vakmajom kolléga, a bizalom (hazai) gazdaságban betöltött szerepéről, érdemes átfutni.

Mikor éri el az MNB inflációs célját? Jövőre.

Mind a kormány, mind a piaci szereplők nagy része azt gondolja, hogy az IMF-keret megnyílása megoldja Magyarország problémáit és minden mehet ugyanúgy tovább, ahogyan eddig - egyszóval az IMF-megállapodás túl van fetisizálva. Én azonban attól tartok, hogy az IMF-csomag csak időleges megnyugvást hoz. Ennek az oka az, hogy ez csupán tüneti kezelés, magára a kórra nem hat.

Nem igazán értem a befektetők és a média meglepetését, hiszen az elejétől egyértelmű volt, hogy az 50 százalékos adósságleírás névértékre vonatkozik, és ez valódi értékben sokkal több is lehet. Én 60-70 százalékos valódi leírásra számítottam, de akár több is lehet.

Tavaly novemberben kiváló alapkezelő kollégáimmal szinte állandóan csak arról beszélgettünk, az volt a fő téma, hogy az európai adósságválságra nincs más megoldás mint egy fiskális unió irányába történő elmozdulás + ami még fontosabb, az európai pénznyomtatás, vagy ahogy eufemisztikusan ezt becézik, hogy a nép nagyon meg ne rettenjen tőle: QE (quantitative easing).

A hét vicce címet úgy tűnik már kedden ki lehet osztani.

Nem, nem a World of Warcraftról lesz szó, hanem a hírhedt wall of worry-ről.

Az ECB 3-éves hitelével nagyjából kiosztották a bankoknak a kockázatmentes pénzgyártás lehetőségét, szinte engedélyt kaptak az államilag jóváhagyott lopásra.

Akik nem ismerik a történelmet, azok kénytelenek saját kárukon megtanulni leckéit. Akár ezt is mondhatnám, amikor mostanában (sajnos elég gyakran) arról kérdeznek, hogy valóban reális opció-e az államcsőd. A válasz persze egyértelmű: épelméjű döntéshozóknak sem gazdaságilag, sem politikailag nem elfogadható alternatíva, ez ugyanis minden tekintetben felér egy öngyilkossággal.

A szerdai nap legfontosabbnak tűnő eseménye a kötvényhozamok esése volt világszerte. Európában most már 1% alatti rövid kamatszintet áraznak, a német bund új (mindenkori!!!) csúcson záróárakat tekintve, a német 10 éves hozam 1,81%.

Az ÁKK szeretne több állampapírt eladni a lakosságnak, és ennek érdekében kampányt indít.

Alapvetően az a kérdésem - habár ez több megkérdezett kollégám szerint nem túl jó ötlet - hogy miért nem vásárol az MNB eurós magyar állampapírokat a másodpiacon, most, amikor azok hozama 10% körüli tartományban van?

Volt hétfőn minden, mint a búcsúban, nézzük a termést.

A miniszterelnök, és számos vezető (gazdaság)politikus szájából is sokszor elhangzott az utóbbi hónapokban, hogy spekulatív támadás zajlik a forint ellen. Láthatóan tényleg meg vannak győződve arról, hogy valamiféle láthatatlan, gonosz erők, külföldi spekulánsok próbálják összeomlasztani a hazai fizetőeszközt és az állampapírpiacot.

A legerősebb trend a tőkepiacokon jelenleg az európai monetáris lazítás, aminek jelei jól láthatóak: Az európai kamathatáridők folyamatosan csökkenő ECB (és bankközi) kamatszintet áraznak. Ezzel párhuzamosan az euró is folyamatosan veszít értékéből: az európai QE hatására mind a fonttal, mind a dollárral, mind a jennel szemben éves mélypontján van a közös deviza. Az ECB nem csak kamatot vág és fog vágni, hanem speciális, 3-éves hitele révén megpróbálja biztosítani a bankok likviditását és ezen keresztül megtámasztotta az európai állampapírpiacokat is. Az akció egyelőre sikeresnek tűnik, és a főbb tőkepiaci mozgások a fentiekből nagyjából le is vezethetőek.